2011.03.17.- Sanctum
KRITIKA
Egy szuper felszereltségű Avatar-díszdobozban korrekt kis extra tartalom lehetne.
Hanula Zsolt
Alister Grierson James Cameron pártfogoltjaként sertepertélt az Avatar készítésekor, ami aztán odáig fajult, hogy a rendezőguru szíves felhasználásra rendelkezésére is bocsátotta 3D-s fejlesztését, forgatna vele az ausztrál egy víz alatti „csapdába estünk” drámát, amolyan igazi vizuálfutamot. Mindezen információ természetszerűen kelt érdeklődést a közönségben, még ha nem is remélünk különösen eredeti történetet. A Sanctum azonban épp úgy viszonyul a nagy kék testvérhez, ahogy a trash-gyár Asylum kilúgozott koppintásai az eredetihez. Ami pedig a fentebb említett technikai támogatás ismeretében igen nagy csalódás. Egyébként másodvonalbeli színészek mondanak fel szappanopera-dialógokat, túlaffektálva és indokolatlanul májerkedve a sok „fuck” szóval. A szereplők a játékidő döntő többségében egy sötét barlangban kúsznak-másznak, illetve úsznak, valamivel látványosabb előadást nyújtva, mint amilyen volt mondjuk a Stallone-féle Daylight. Néma apa-fiú motívum, bizalom és önbizalom kérdésköre, valamint a hősiesség próbatétele szerepel még a listán, amit sorra igyekeztek kipipálni a forgatókönyv írásakor, de már ez is többet sejtet, mint amit valójában kapunk. Kár is volt 3D-zni, így még tévéfilmnek sem nevezhető.
108 perc, amerikai-ausztrál
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!