Nagypapa hadművelet

2020.09.17. (The War with Grandpa) Ed, családja unszolására beköltözik a lányáékhoz, ezzel akaratlanul is kitúrva középső unokáját, Petert a szobájából. A padlásra száműzött fiút persze nem kell félteni, úgy dönt, felveszi a kesztyűt nagyapja ellen, és visszaszerzi azt, ami az övé. Amire Peter nem számít, hogy egy meglehetősen harcedzett öregúrral sodorta össze a sors. Robert Kimmel Smith nagy sikerű, azonos címet viselő regényének adaptációja egy nagyapa és unokája közti párharcra koncentrál.

KRITIKA

A filmtörténet bizonyos kivételes darabjai vitán felül állnak – más darabjai meg vitán alul. Ilyen a színészi nagyságát különféle borzalmakkal módszeresen meggyalázó Robert De Niro újabb ámokfutása, a Nagypapa hadművelet is.

Kovács Bálint

És ez még csak nem is azt jelenti, hogy annyira alulmúlhatatlan lenne, mert nem az, sokkal rosszabb például a Nagyfater elszabadul című De Niro-mélypont is. Csak épp teljesen felesleges róla vitát nyitni: aki szereti az olyan filmeket, amelyekben az a poén, hogy öreg bácsik labdával pöcsön dobnak kisfiúkat, vagy hogy egy ugrálóvárban kiesik, és a gumin pattog a műfogsoruk, vagy hogy egy ravatalon beesik egy csörgő mobiltelefon az elhunyt nadrágjába, hogy oda könyékig betúrva lehessen csak előszedni, annak tetszeni fog, aki meg nem az ilyen humorra bukik, annak nyilván esze ágában sincs akár csak bottal is megpiszkálni ezt a filmet.
A Nagypapa hadművelet pontosan azt adja, amit ígér: egy nagypapát, akinek hadat üzen az unokája, amiért a nagyi halála után a családhoz költözve elfoglalta a kisfiú eddigi szobáját, ő meg a padlásra kényszerült. Tim Hill rendező nagyon alacsonyra lő, és nagyon alacsonyan is talál, a humornak azon a legprimitívebb, minden árnyalattól tökéletesen mentes szintjén, ahol az a vicc, hogy valaki alatt összeesik a szék, hogy valaki seggre esik üveggolyókon elcsúszva, és természetesen a rossz poénok adu ásza, a gatyaletolás. Itt legfeljebb arról van értelme beszélni, hogy ennek az alantas tartományának sikerül-e legalább a felsőbb részébe merészkedni, és hát itt nem sikerül, például mert azt a „poént”, amikor lecsúszik De Niro nadrágja, és a veje a nagypapa farkát nézve ijedtében artikulálatlanul üvölt, nem egyszer, hanem egymás után kétszer is képesek elsütni. A legjobb, amit erről a filmről el lehet mondani, hogy De Niro és a lányát játszó Uma Thurman legalább nem játszanak rosszabbul annál, mint amit ezek után elképzelünk: épp csak pont annyira rosszul.

94 perc, amerikai

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó cikkek:

1. Robert De Niro lesz a zsűri elnöke Cannes-ban
2. 2011.06.09.- Koszorúslányok
3. Shia LaBeouf visszakapta drogdíler apját