Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 5 + 12    

A password will be emailed to you.

2010.11.25.- Machete

KRITIKA

105 percnyi tömény bűnös élvezet.

Villányi Dániel

Robert Rodrigueznek immár vitán felül az áll a legjobban, ha különböző (lehetőleg minél kúlabb) műfajokkal kezdhet szabadon értelmezett és általa irányított táncba a filmjeiben. A Desperado a western, a Sin City a képregény-film, a Terrorbolygó pedig az exploitation-horror zsánerével játszott el, figurázta ki, forgatta fel, játszott rá, és még folytathatnánk. Eme jeles darabok sorába illeszkedik most a Machete, amely egyszerre exploitation műfajparódia és óda az exploitation műfajához. Hogy mindkét dolog megvalósulhasson, Rodrigueznek nagyon vékony mezsgyén kellett egyensúlyoznia a hangvétel tekintetében, ám ezt hibátlanul teljesítette (igaz, volt már alkalma gyakorolni…). A Machete egy percig sem komolyan vehető, ám közben mégsem fullad közröhejbe, mert nem az adja a szórakozásunk igazi sava-borsát, amit elmesélnek nekünk, hanem az, ahogyan elmesélik azt: a film legalább annyira szól Rodriguezről és egy filmes műfajról, mint Machetéről és a rosszfiúkról. A tét pedig mindkét esetben ugyanaz: „Lássuk, mire megyünk egymással!”
Rodriguez pedig aztán igazán tudja, mi kell egy jó kis oldschool B filmhez: ömlik (mit ömlik, spriccel!) a vér literszám, a legindokolatlanabb helyzetekben meztelenek a női szereplők, és csak úgy záporoznak az egysoros beszólások („Machete nem sms-ezik.”). Mindehhez összegyűjtötte a legautentikusabb arcokat: elsőnek mindjárt AZ arcot, azaz Danny Trejót, akinek az egész pályafutása került megkoronázásra ezzel a filmmel. De ha valakinek hiányzott Steven Seagal az Expendables – A feláldozhatókból, nos itt van ő is, az oldalán Don „Miami Vice” Johnsonnal. Női vonalon bitang a kínálat: Michelle Rodriguez az utóbbi évek legforróbb szerkójában irtja az ellent, Jessica Alba mexikói(!) ügynöknőt játszik (tökéletesen hiteltelenül, de ebben a filmben ez senkit sem zavar), Lindsay Lohan pedig apácaruhába bújt ribanc, hogy minden férfifantázia beteljesüljön. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk Robert De Nirót is, akinek külön tisztelet, hogy elvállalt egy ilyen filmet, és hogy szemlátomást élvezettel dolgozta végig.
Nem kérdés, hogy a Machetéből kultfilm lesz-e: már a megszületése pillanatában az volt.


105 perc, amerikai

Kapcsolódó cikkek:
2011.01.27.- Emberek és istenek
2010.11.25.- Poézis - Mégis szép az élet
10.11.18.- Bérgyilkosék

 

Szólj hozzá!