2011.06.09.- A pap – Háború a vámpírok ellen
KRITIKA
Amikor már a Penge is kevés lenne, jön a Pap.
Susánszky Iván
Vannak filmek, amiknek az egyik legnagyobb pozitívumuk, hogy a készítők pontosan be tudták lőni, mennyi időt szabad kérni a néző életéből ahhoz, hogy ne legyen a vége palotaforradalom. A pap – Háború a vámpírok ellen ilyen film: a Légiót is jegyző Scott Stewart bő nyolcvan percet kér az életünkből, és ezzel alapból kevésbé lesz illetlen teszem azt Zack Snyder Álomháborújánál: az ember valamivel megbocsájtóbb ha nem több órát rabolnak el az életéből valami fölösleges „műalkotásra”. A film egy koreai képregény alapján készült, az emberek és vámpírok évszázados háborújáról. Az eleinte esélytelen és egyenlőtlen küzdelmet az egyház fordította meg, amikor különlegesen képzett papokat állított csatasorba, akik aztán fantasztikus harci képességeiket, surikenné alakuló feszületeiket és egyéb speciális fegyvereiket latba vetve vágnak rendet, nagyjából olyan hatékonysággal, mint tette azt annak idején a Penge. Aki az egyház parancsát megtagadja, az Istennel szegül szembe, úgyhogy amikor a mi papunk (Paul Bettany) elindul, hogy megmentsen egy lányt, rögtön két tűz között találja magát: előtte egy gyülekező vámpírhadsereg, mögötte négy elit pap, azzal a feladattal, hogy vigyék vissza. A film a maga szögegyszerű, kissé trashes, kissé poszt-apokaliptikus képi világával, a lendületesre vágott akciójelenetekkel és a néha Uwe Boll-i ihletésű dialógusokkal nyárra elmegy, ha van hozzá szóda, vagy amit mostanában inni szoktak filmekhez.
87 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
- 2011.01.06.- Scott Pilgrim a világ ellen
- Vetítés: Scott Pilgrim a világ ellen
- 2011.04.14.- Sikoly 4.
Szólj hozzá!