Az ember, akit Ottónak hívnak

By Echte on 06 February 2023 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2023.01.12. (A Man Called Ove) Otto (Tom Hanks) a lakópark réme. Pedig nem hangos, nem rendetlen, nem szabálytalan. Sőt, az ellenkezője. Épp az a baj vele, hogy szuperrendes, őrületen visszafogott, és mániákusan ragaszkodik a szabályok betartásához. És ha meglátja, hogy valaki eltér az elveitől, azt nem fél figyelmeztetni. Sosem unja meg a szabálytalanul pisiltető kutyasétáltatók, a rossz helyen parkoló postások és biciklijével súlyos kihágásokra vetemedő lapkihordók leckéztetését. De a szomszédjába költözik egy Dél-Amerikából érkezett család, amelyik kicsit másképpen áll hozzá az élethez. Kicsit hangosabbak. Kicsit szabálytalanabbak. Kicsit közvetlenebbek. És hiába próbálja Otto meggyőzni őket, hogy a lakópark minél több szabályra vágyik, ők inkább úgy gondolják, hogy a szeretet a lényeg. Még ha az egy kis ricsajjal is jár.

KRITIKA

Ezt is már megint minek? – gondolhattuk előzetesen, hiszen Fredrik Backman világsikerű regényéből már készült egy autentikus adaptáció.

Kovács Gellért

Na de szerencsére Marc Forster (Szörnyek keringője, Felforgatókönyv, Papírsárkányok, Z világháború, Barátom, Róbert Gida) filmje nem is csupán azért meggyőző, mert a címszerepet az az ember alakítja, akit Tom Hanksnek hívnak.
A svédeknél Ove, az USA-ban tehát Otto. Ennyi akár elég is lehetne ahhoz, hogy az európai filmekre jegyváltási szempontból meglehetősen érzéketlen Egyesült Államokban el lehessen adni a produkciót – amely egyébként igen tisztességesen, már az elején, a főcímben bevallja, hogy a könyv mellett bizony Hannes Holm moziváltozatából is lapátolt rendesen.
Nincs miért szégyenkeznie, mert az önjelölt „tömbbizalminak”, a minden írott és íratlan szabályt karót nyelt szigorúsággal komolyan vevő Ottónak ugyan már azzal kihúzták a méregfogát (mármint szimbolikusan persze), hogy Tom Hanks, a producer (és a Playtone stúdiót vele közösen vezető feleség, Rita Wilson) is jó ötletnek gondolta Tom Hanks, a filmsztár szerepeltetését. Ám arra is figyeltek, hogy egy picit valóban másképpen meséljék el a történetét, mint a svédek.
Ez itt kérem Amerika, itt a mizantrópról már az első jelenetben megtudjuk, hogy nem gyűlöl ő senkit – ráadásul azzal, hogy a készítők hangsúlyosan autisztikussá teszik a karakterét, végképp elhárul minden akadály a szórakoztató hollywoodi filmekre vágyók elől, hogy különösebb megerőltetés nélkül kacagjanak. És pityeregjenek is, amikor épp annak jön el az ideje. Ottónak persze most is vannak sebei – és cserfes, mexikói származású szomszédjai, illetve olyanok is eltekernek a garázsa mellett néha, akiknek köszönhetően az LMBTQ-vitát is rövidre zárhatja a környezetében(vel). Otto jó ember, Ottónak ezt szinte mondania sem kéne. Ő nem is mondja, a film mutatja.
És ugyan Ottót nem biztos, hogy kedvelné Ove, az alkotói ihletettség és a mesélői kedv tán képes velünk elhitetni, hogy bár meglettünk volna nélküle, de igenis volt értelme honosítani ezt a különleges, homlokráncolós, pedáns palit. Hiszen kapott egy macskát is!