Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 1 + 6    

A password will be emailed to you.

A menü

2022.11.17. (The Menu) A fiatal pár, Margot és Tyler egy kis szigetre érkeznek, hogy egy exkluzív étteremben vacsorázzanak; a séf fényűző menüt állított össze, ami tartogat néhány váratlan meglepetést.

KRITIKA

Ha 2022-ben divatja lenne double feature-öket vetíteni a mozivásznakon, akkor ezt a filmet párban kéne vetíteni az Arany Pálma-díjas A szomorúság háromszögével, annyira hasonló témákkal foglalkoznak. Persze ettől még a két film nem lesz ugyanolyan.

Tóth Csaba

themenu01A legtöbb rendező már a pályája elején fel tudja hívni magára a figyelmet, azonban vannak későn érő típusok, akiknek idő kell a kibontakozáshoz. Ezen a pályán az utóbbiak helyzete már csak azért sem könnyű, mert a filmkészítés drága műfaj, és ha valaki nem bizonyít gyorsan, könnyen lehet, hogy nem kap második, netán harmadik lehetőséget. Mark Mylod olyan filmekkel mutatkozott be a pályán, mint az Ali G Indahouse vagy A nagy fehérség, amelyeknek ugyan megvoltak a maguk erényei, de egyik sem volt egy érett, kiforrott rendező munkája. Utólag visszagondolva maga Mylod is úgy gondolja, hogy a korai filmjei hagynak némi kívánnivalót maguk után. Mielőtt azonban emberünk orra előtt végleg becsukódtak volna Hollywood kapui, még kapott egy utolsó lehetőséget: elmehetett tévésorozatokat rendezni. A sorozatok nem igazán jelentenek ideális terepet egy rendező tehetségének megmutatásához, hiszen alapvetően íróközpontúak, de ha valaki annyi minőségi sorozatban működött közre, mint Mark Mylod, az már nem lehet pusztán a véletlen műve. A direktor olyan sorozatok megalkotásában vett részt, mint a Trónok harcaA viszony, a Törtetők vagy a Szégyentelenek, de a legfontosabb teljesítménye kétségtelenül az, hogy 13 epizódot rendezett az Utódlás című ronggyá díjazott HBO-sorozat első két évadából. Az Utódlásban egy mocskosul gazdag család nem túl szimpatikus és nem túl empatikus tagjai a főszereplők, mégis imádjuk nézni őket, és ilyen szempontból a sorozat tökéletes ugródeszkát jelentett Mylodnak az új filmjéhez, A menühöz. A menü főszereplői nagyrészt ugyanis ugyanolyan sznob, nagyképű arcok, mint akiket az Utódlásban, vagy épp a fent említett A szomorúság háromszögében láthatunk. Utóbbival ráadásul abban is rokonságot mutat, hogy a középpontjában egy fine dining vacsora áll. Mondjuk ez a vacsora Ruben Östlundnál csak egy nagyjelenetet tett ki, míg A menüben gyakorlatilag a teljes játékidőt, de ezen nyilván a cím ismeretében senki sem lepődhet meg.
A menü társadalmi szatíra, ami a felső tízezerből űz gúnyt, ám ezúttal hányás- és fosástenger helyett vérbe fojtja őket. Mylod filmje ugyan okos és vicces, illetve képes arra is, hogy görbe tükröt mutasson, de felépítésében mégis olyan, mintha themenu02egy szektás horror lenne. Kissé olyan érzésem volt a megtekintése közben, mintha a Fehér éjszakák fine dining verzióját látnám. Hőseink elmennek egy világtól elzárt helyre, ahol belecsöppennek egy furcsa, zárt közösségbe, és az első, még csak aprócska gyanús jelek után fokozatosan eszmélnek rá arra, hogy itt bizony mindannyian életveszélyben vannak, és jó eséllyel egyikük sem tér innen haza élve. A helyszín egy kis sziget, ahová külön hajóval szállítják el azokat a nagyra becsült vendégeket, akik hajlandók 2500 dollárt (!!!) kifizetni egy sok fogásos vacsoráért és néhány pohár borért. A Hawthorne nevű különleges étteremben a házigazda a világhírű Slowik séf (Ralph Fiennes), akit már körberajongott a szakma, ő pedig maximális profizmussal próbál minden este még a maximumnál is többet nyújtani vendégeinek. Ebben segítségére van az érte fanatikusan rajongó személyzete, akik a tökéletesség élményének átadásáért cserébe komoly áldozatot hoznak: mindannyian ott élnek a szigeten, kissé spártai körülmények között, amit be is mutatnak a vendégeiknek. A vacsora résztvevői közt akadnak tech brók, akik az utóbbi évek részvényszáguldási hullámain szedték meg magukat, van kiégett hollywoodi sztár, aki most egy gasztro-reality indulásához próbál ihletet nyerni, de találunk itt étteremkritikust, gazdag idős párt és egy pénzes foodie-t (Nicholas Hoult) is, akit nemrég dobott a barátnője, ezért egy utolsó pillanatban megismert lányt hoz helyette. Ő Margot (Anya Taylor-Joy), akiről gyorsan megállapítható, hogy kívülállónak érzi magát ebben a társaságban, és egyáltalán nem tetszik neki, ahogy Slowik és csapata az étkezés örömét intellektuális élménnyé próbálja átváltoztatni. Nem kell túl sok időnek eltelnie ahhoz, hogy nézőként rájöjjünk: A menü nagyrészt Slowik és Margot intellektuális összecsapásának ad teret, hiszen mindketten kihívást látnak a másikban, és Slowik próbálja a lányt átállítani a saját oldalára. Ralph Fiennes lubickol az őrület határán álló, a maga visszafogottságában is fenyegető Slowik szerepében, Anya Taylor-Joy Margot-ja pedig tökéletesen ellenpontozza őt azzal, hogy mindenben a férfi ellentéte.
A menü alkotói a képi világ megalkotásakor szándékosan figyeltek arra, hogy a filmjük pont olyan ridegséget, letisztultságot és ürességet sugározzon, mint Hawthorne maga. Már a film megjelenésében van valami barátságtalan, tudjuk, hogy themenu03itt a dolgok nem sülhetnek el jól. A sztorit a forgatókönyvírók (Seth Reiss és Will Tracy) fejezetekre bontották, minden szakasz a menü egyik újabb fogása (az egyes ételekhez még minireceptek is járnak, hogy aztán később a film ezzel is trükközhessen egy kicsit), a fogások pedig nem pusztán gasztronómiai remekművek, hanem egy-egy újabb állomás a pokol felé vezető lejtőn. A vendégeknek kell egy kis idő, amíg felfogják, mi vár itt rájuk, a fenyegetettség érzése percről percre fokozódik, de Mylod sosem hagyja, hogy a filmje teljesen átmenjen horror-thrillerbe. Mindig valamilyen szituációs, jellem- vagy verbális poénnal oldja a cselekmény feszültségét, és veszi rá a nézőt, hogy végtére is ne izguljon különösebben ezekért a saját egójukba totálisan szerelmes, elkényeztetett emberekért, inkább az elborzadás közben néha röhögje ki őket. A menü talán kevésbé fantáziadús és játékos, illetve kiszámíthatóbb is, mint A szomorúság háromszöge, de a horrorba hajlásával és a nagyszerű formában lévő sztárjaival mégis méltó párdarabja Östlund eszelős agymenésének.

voxmeter080

107 perc, amerikai

Kapcsolódó cikkek:
Sikoly
A magazin: 2018. november
KAFF: megkezdődött a nevezés

Kapcsolódó cikkek:

  1. Szex és pszichoanalízis
  2. Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása)
  3. The Doorman: Több mint portás

 

Szólj hozzá!