Minari: A családom története
2021.07.08. (Minari) A nyolcvanas években egy dél-koreai család Kaliforniából egy arkansasi farmra költözik, hogy új otthont alapítson. Jacob, a családfő bízik a saját családi gazdaság mielőbbi beindításában. Felesége, Monica jóval szkeptikusabb, s miközben egy csirkefarmon dolgozik, aggódik a nehézségek és kisfia, David egészsége miatt. A napi munka mellett a szülők nem tudnak vigyázni a gyerekekre, ezért segítségül hívják Monica édesanyját Dél-Koreából. A messziről érkező és bölcsességet hozó nagymamával sem boldogulnak könnyen a gyerekek, ám életigenlő, vidám természete mégis változást hoz el a család életében.
OSCAR-DÍJ 2021
(Legjobb női mellékszereplő: Youn Yuh-Jung)
5 OSCAR-JELÖLÉS 2021
(Legjobb film; Legjobb férfi főszereplő: Steven Yeun; Legjobb rendező: Lee Isaach Chung; Legjobb eredeti forgatókönyv; Legjobb zene: Emile Mosseri)
KRITIKA
Lee Isaac Chung Sundance-nagydíjas „így jöttem”-mozijában egy koreai család kergeti az amerikai álmot.
Hungler Tímea
Lee Isaac Chung már készített három, főként az indie szcénákban ismert filmet, mire eljutott odáig, hogy negyedik nekifutásra megcsinálja azt, amit a rendezők általában első próbálkozásra szoktak: elmesélje saját eredettörténetét, vagyis az „így jöttem”-moziját. Bármennyire bizarrnak tűnik, Chung tényleg Arkansas államban nőtt fel egy farmon, ahogy filmje főszereplője, a kis David (Alan S. Kim) is, vagyis egyszerre szívta magába a koreai és az amerikai kultúrát – utóbbiból főként a déli, vidéki életérzést.
A nyolcvanas években, a Reagan-érában játszódó moziban a Yi família (papa, mama és a két gyerek) Kaliforniából költözik Arkansasba, hogy az apát idézve „a legjobb amerikai földön” önálló gazdálkodásba kezdjen. Ez a cél azonban elsősorban a családfő, Jacob (Steven Yeun) szeme előtt lebeg, a felesége, Monica (Yeri Han) annyira nem lelkesedik az ötletért: ha nem is élete álma volt, hogy egy kaliforniai csirkefarmon dolgozzon, és a nap huszonnégy órájában a nemük szerint válogassa szét a csibéket, közel volt a család a városi kórházhoz, ami a kis David miatt fontos volt a számukra (a kisfiú szívzörejtől szenved).
Az új otthon lényegében egy kerekeken álló konténerház a valóban hatalmas telek közepén, ahol az egykori telepesek utódjaként Jacob a tervei szerint majd koreai zöldségeket fog termeszteni az ázsiai közösségnek, miközben a feleségével a helyi csirkefarmon dolgoznak. Jacob büszke arra, hogy tízévnyi spórolással végre van valamilyük: egy darabka ténylegesen az övék lett az ígéret földjéből, ahol igazi amerikai pionírként munkára foghatja a természetet. A család integrációja mégsem teljes: a férj és a feleség egymás között koreaiul beszél, és Jacob sem igazán akar beolvadni az új világba, büszke arra, hogy okosabb, rátermettebb az amerikaiaknál (a régi munkahelyén is ő végezte a leggyorsabban a válogatást). A két gyerek, David és a nővére, Anne (Noel Cho) a szülőknél már sokkal jobban kötődik az új kultúrához: egymással többnyire angolul beszélnek – a kisfiú cowboycsizmát visel a szabadidejében, és mindketten imádják a Mountain Dew-t, amit a reklámszlogennek 
bedőlve csak úgy emlegetnek: „a víz a hegyekből”.
A helyiek nem rekesztik ki a családot, de a zavart távolságtartás és az öntudatlan rasszizmus azért érzékelhető részükről – Davidtől például teljesen ártatlanul kérdezi meg az egyik helyi kisfiú a templomban, hogy miért olyan lapos az arca. Ugyanakkor akad egy „rajongójuk” is, a vallási fanatikus, mindenben égi jeleket látó, koreai háborút megjárt veterán, Paul (Will Patton), aki amikor épp nem Jacob földjén segít be a munkába mindenesként, egy hatalmas keresztet cipel vasárnaponként a hátán, így bizonyítva Jézus iránti szeretetét.
A Yi család tagjai közti dinamika akkor kezd megváltozni, amikor a legidősebb generáció, vagyis a nagymama, Soonja (Youn Yuh-Jung) megérkezik Koreából, hogy a gyerekekre vigyázzon, mialatt a szülők a csirkefarmon és a saját gazdaságukban dolgoznak. Soonja nem éppen olyan, mint amilyennek David egy nagymamát az amerikai eszménykép alapján elképzelne: nem tud főzni, sütit sütni, káromkodik, zsugázik, mindent lazán vesz, ráadásul „koreai szaga van”. Ugyanakkor Davidnek, ha először idegenkedik is tőle, pont erre a kalandvágyó nagyszülőre van szüksége, hogy fejlődhessen és tanulhasson.
A film címe és egyben központi metaforája is Soonja nagymamához kötődik. A minari egy koreai zöldségféle (magyarul: vízi borkóró), amely alig igényel törődést, szinte bármilyen vízparton megterem, mégis rengeteg koreai étel ízvilágát meghatározza. A minarimagokat Soonja hozta magával Koreából, hogy elvesse az amerikai földbe. Nem nehéz felfedezni, hogy lényegében ő maga a minari: az unokái – képletesen szólva a magvai – már gyökeret is vertek az új talajban, egy új kultúrában.
A Minari – A családom története világa lényegében életképekből, a napi teendők ábrázolásából, a kisebb-nagyobb családi konfliktusokból, az eltávolodásokból, az egymásra találásokból, a közös kalandokból, meghitt pillanatokból épül fel. A film végi fordulat teszi 
igazán egyértelművé, hogy a családtagok mit is jelentenek egymásnak, mi a valódi érték számukra – különösen az amerikai álom fényében. Anélkül, hogy elárulnánk, mi ez a fordulat, inkább a tanulságot, ha tetszik, a mozi megható „üzenetét” értelmeznénk. Az egyik alapvető amerikai kulturális mítosz, az állandó újrakezdés lehetősége, a talpra állás a vesztes helyzetek után, az önmagunk újjáépítésébe vetett hit. A Minari a végkifejlettel azt üzeni, hogy ehhez mindig szilárd talapzat kell (ez esetben a koreai gyökerek), mert csak erős alapokra építve lehet egy új házat felhúzni – ha minden veszni látszik, a gyökereket akkor sem szabad kitépni, sőt, fel kell ismerni, hogy a gyökereink jelentik a valódi értéket az életünkben.
Chung lírai hangvételű mozija, amelyben a természeti erőknek és a melegséget sugárzó természeti képeknek (erdős részek, patakpart, rétek), valamint a megművelt földnek és a terméseknek kitüntetett szerep jut (operatőr: Lachlan Milne) ismét jutalomjáték a férfi főszerepet alakító Steven Yeunnak, aki már a Gyújtogatókban (2018) is bizonyította, hogy igazi kaméleonszínész – bármilyen karakterben képes elveszni. A feleségét, Monicát alakító Yeri Han csodás partnere a filmben – kettőjük hol gyengéd szeretettel, gondoskodással, hol feszültséggel és haraggal teli jelenetei a Minari talán legemlékezetesebb pillanatai.
115 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!