Vita & Virginia: Szerelmünk története
2019.08.08. (Vita & Virginia) A film egy szenvedélyes kapcsolat igaz történetét meséli el, mely az úttörőnek számító regényíró, Virginia Woolf (Elizabeth Debicki) valamint a nemesi származású, mindig titokzatos költő, Vita Sackville-West (Gemma Arterton) között bontakozott ki az 1920-as években. Az Ő románcuk ihlette Woolf merész és egyben lenyűgöző művét, az Orlando című regényt. Egy olyan korban járunk, ahol a nemek közti egyenlőség még szinte elképzelhetetlen volt, két nő szerelme pedig teljesen elfogadhatatlan a társadalom szemében.
KRITIKA
A film egy több mint tíz éven át tartó szerelmi viszony története, amelynek hatására világirodalmi klasszikus született, Virginia Woolf remeke, az Orlando.
Hungler Tímea
Az 1920-as évek Londonjának egyik kedvenc társasági bulvártémája volt a híres írónők, Virginia Woolf (Elizabeth Debicki) és Vita Sackville-West (Gemma Arterton) románca. A két nő munkássága irodalmi értékét tekintve különbözőbb már nem is lehetett volna – míg Woolf megújította a XX. századi prózát, és halhatatlan remekműveket hagyott az utókorra, Sackville-West népszerű lektűríró volt, unatkozó arisztokrata, igazi botrányszerző. Hogy ez a két nő házasságaikból kikacsintva mégis egymásra talált, elsősorban Sackville-West vadászösztönének volt köszönhető, aki lényegében bekerítette, és zsákmányul ejtette intellektuális rajongása tárgyát, a nála 10 évvel idősebb, a viszony kezdetekor 40 éves, érzékeny és sebezhető Virginiát.
Chanya Button filmje Eileen Atkins 1992-es színdarabján alapul, amelyet később a Broadwayn is bemutattak. Atkins a rendezővel közösen írta a film forgatókönyvét, amely – a darabhoz hasonlóan – a két nő éveken át tartó levelezését dolgozta fel. Az egyik gond talán épp ez a filmmel – az alkotókat szemmel láthatóan jobban érdekli Woolf tagadhatatlanul csodás nyelvezete, szóvirágai és gondolatai, mint maga a szerelem. A két nő többnyire a kamerának – és nem egymásnak – mondja a másikhoz írt szenvedélyes sorait, ami igazi elidegenítő hatással bír a nézőre. Nem értjük
, de még inkább nem érezzük át igazán a vonzalmukat, miután a legjobb sorok elhangzásakor a másik még csak jelen sincs.
Hogy a monológók ne legyenek annyira gépiesek (megjegyzendő: a két színésznő mindent elkövet, hogy valamelyest ráérezzünk a karaktereikre), a leveleket különböző életképek szakítják meg (ez volna ugye maga a cselekmény). Ám ezek zömében is Virginia elmélkedik az életről, az írástechnikáról, vagy éppen reflektál a Vitához fűződő kapcsolatára.
Hogy ehhez mit tesz hozzá az, hogy a történetet anakronisztikus módon elektromos zene festi alá, és hogy időnként szürreális képeket is látunk, amelyek Virginia lelki állapotát hivatottak ábrázolni, bevallom, nem tudom.
A Vita & Virginia azzal ér véget, hogy megszületik az Orlando, amely a film szerint egy „szakítós regény”, magyarán Virginia csak úgy tudta feldolgozni, hogy Vitával véget ért a kapcsolata, hogy a szerelmüket terápiás jelleggel írássá/művészetté alakította. Chanya Button filmje szólhatna csupán az Orlando megszületésének körülményeiről, szólhatna a két nő több mint egy évtizeden át tartó szenvedélyes kapcsolatáról és a környezetük reakcióiról, szólhatna Virginia Woolf íráshoz fűződő viszonyáról, de ehelyett egyszerre igyekszik ezek mindegyikéről szólni. Sajnálatos módon épp ezért kelt olyan benyomást, mintha nem szólna igazán semmiről.
110 perc, ír-brit
Rendező: Chanya Button
Írta: Eileen Atkins, Chanya Button
Zene: Isobel Waller-Bridge
Fényképezte: Carlos De Carvalho
Szereplők: Elizabeth Debicki, Gemma Arterton, Isabella Rossellini, Rupert Penry-Jones, Peter Ferdinando
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!