Alcarrás
2022.12.08. (Alcarrás) A Solé család generációk óta őszibarack termesztésével foglalkozik Alcarràsban, egy kis spanyol faluban. A mezőgazdasági munka azonban évről-évre nehezebb, a megélhetés egyre lehetetlenebb. Az idei termés az utolsó is lehet, mivel a környéken új beruházást terveznek, a területre vonatkozó tervek között pedig az őszibarackfák kivágása is szerepel. A család most először néz szembe egy bizonytalan jövővel, az otthonuknál is többet veszíthetnek.
KRITIKA
Bár egy család megélhetésének elvesztéséről szól, mégis szívmelengető film az Arany Medve-díj 2022-es nyertese.
Rácz Viktória
Carla Simón a berlini filmfesztivál fődíját elnyerő filmjében a hétköznapi helyzeteket filmszerűen, a súlyos drámákat életszagúan ábrázolva ismerteti meg velünk egy katalán család belső világát – akik még akkor is nagyon ismerősek lehetnek, ha földrajzilag és szakmájukat tekintve távol állnak tőlünk. Az Alcarrás már a legelső percétől fogva olyan, mintha egy gyönyörűen fényképezett dokumentumfilmet néznénk: három katalán kisgyereket látunk, akik egy autóroncsban játszanak; a gyerekszínészek és a viselkedésük is velejéig autentikus. Később megismerjük az őszibarack-termesztéssel foglalkozó Solé család összes többi tagját is, akikben bárki ráismerhet a saját, mezőgazdasággal foglalkozó rokonaira, ismerőseire. Az elveszített földjük miatt az utolsó szüretet hajtják végre, miközben a létbizonytalanság belülről feszíti a családot, és mindenki máshogy – többnyire rosszul – próbál megküzdeni a helyzettel. Simón filmje mégis távol áll egy nyomasztásra építő szociodrámától: bár a társadalmi szakadékok és a termelők kizsákmányolása fontos rétege a filmnek, az igazi tét, hogy a Solé család tagjai megtalálják-e végre a közös hangot. Ugyanis ők idővel minden hibájukkal együtt a szívünkhöz nőnek, és amikor egy dolgos nap végén összeülnek, hogy csipkelődve, nevetve és egymás szavába vágva megvacsorázzanak közösen, akkor a nézőnek is megdobban a szíve.
120 perc, spanyol-olasz
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!