10.10.07.- Az Őrzők legendája

KRITIKA

Kívülről mester, belülről férc? Na, azért nem ilyen súlyos a helyzet…

Szöllőskei Gábor

Zack Snyder szinte észrevétlen vezényelte le minden idők egyik leglátványosabb animációs filmjét. Ez már önmagában is nagy szó. Még akkor is, ha ennyi lenne az összes pozitívum, amit elmondhatunk a filmről. És hát majdnem. Az Őrzők legendája baglyokról mesél: a köztük dúló hatalmi viszonyokról, kasztjaik háborújáról, hőseik mítoszáról. Gyerekmesének gondolnánk, és bizony Kathryn Lasky feltehetőleg nem épp a 300 és a Watchmen (hiába Az őrzők alcím…) célközönségének írta meg mesekönyveit, melyekből mégis az előbb említett brutálzúzdák ura, Zack Synder kanyarított egész estés mozit. Jogosan merül fel a kérdés: miért pont ő készít mesefilmet? Nem csoda, hogy először nem is akarta bevállalni a rendezést, ám később meggyőzte őt a technika, amely egyébként valóban káprázatos lett, és méltán veszi fel a versenyt Pixarékkal, DreamWorkséket pedig simán le is nyomja. A kvázi náci baglyokkal, testvérharccal, valódi gonoszsággal és gyerekrablásokkal megtűzdelt gyenge fantasy sztori mellett szükség is volt rá. Snyder ebben volt otthon mindig is: a lassítások, stilizált akciók és retinába égő kompozíciók mestere ő, aki sajnos hajlamos feláldozni bármit drága vizualitásának oltárán, avagy figyelmen kívül hagyni a belőtt célközönséget. Akit mindez mégis kielégít, vágjon neki bátran, ám a belbecs sovány, ha azt hiányolnátok…nos, én szóltam.

amerikai-ausztrál, 90 perc

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.