2011.02.03.- A király beszéde

By Echte on 02 February 2011 in Filmkritikák0 Comments

4 OSCAR-DÍJ 2011!
(Legjobb film, Legjobb férfi főszereplő: Colin Firth, Legjobb rendező: Tom Hooper, Legjobb eredeti forgatókönyv: David Seidler)

KRITIKA

Adott egy államférfi, aki ha kinyitja a száját, a nép a fejét fogja kínjában. Még jó, hogy ilyen is csak filmen van.

Hanula Zsolt

Én a dadogós vicceket épp csak egy paraszthajszállal tartom szalonképesebbnek a fingósoknál, de ha drámáról van szó, akkor még kevésbé értem, hol itt a lényeg. Emberünk történetesen az angol király, akinek uralkodása alatt két súlyos ellenséggel is szembe kell néznie, a náci Németországgal, meg a rádióval. VI. György ugyanis gyerekkora óta dadog, de mivel apja és trónörökös bátyja többnyire a sarokba zavarták kussolni, nem is igen kellett soha szónokolnia. Most azonban eljött az idő, amikor ennek a rádió nevű találmánynak hála a korona népei elvárják, hogy karácsonykor a királyi ház különböző tagjai élő egyenesben mondják mikrofonba jókívánságaikat. Arról nem is beszélve, ha épp egy háború kitörését kell bejelenteni. Így jut el Gyurka a Geoffrey Rush alakította beszédtanárhoz, aki első körben rávilágít, talán épp ez a gyerekkor óta tartó sarokba zavarás okoz neki folyamatos lelki görcsöt, ha meg kell szólalnia. Bigining of e bjútiful frendsip.
Felnőtt embert jó esetben ez a történet nem érdekli. Magasról tesz rá. Az angol király logopédushoz jár: ez az ő királydrámája, hogy nem beszél szépen. Képtelen vagyok átélni a dilemma súlyát, ebből adódóan elképzelhetetlennek tartom, hogy két órán keresztül azt nézzem, miként küzd his majesty a befejezett jelennel. De valamiért mégis nézem, mert leköt. Leköt a hangulat, leköt a körítés, a kamerakezelés, a beállítások, a rendezés. De mindenek előtt leköt Colin Firth. Arcátlanul Oscarra hajt, per pillanat fogadnék is rá. Az ilyen filmeket, az ilyen szerepeket eleve azért írják meg és játsszák el, hogy az elit díjátadókra tuti legyen a meghívó. A fogyaték mindig előny, bár innen nézve szinte fricskának tűnik, hogy másnak autistát kell alakítania, hogy esélyesként lépjen fel, ez meg idejön a nyamvadt dadogásával. Mellette Geoffrey Rush-nak és Helena Bonham Carternek nem jut sokkal több, minthogy körbetáncolják az előretolt uralkodót. Így bár A király beszéde egy ponton, a lelki deficitek eredetének kutatásakor elkezd értelmezhetőbb vizekre evezni, a nagy emberek egóját kerti törpe méretűvé zsugorító komplexusok felé, aztán mégis inkább hagyja az egészet a fenébe. Valahogy eszébe jut, hogy nem ezért jött itt össze ez a sok ember, hanem hogy Oscar-díjast csináljanak Firth-ből. Így a film végül épp olyanná lesz, mint az angol királyság intézménye, amelynek egyetlen tennivalója hirdetni önmaga dicsőségét.