Minden jót, Leo Grande

By Echte on 31 August 2022 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2022.09.01. (Good Luck to You, Leo Grande) Nancy Stokes, a megözvegyült, nyugdíjba vonult iskolai tanár kalandra vágyik, emberi kapcsolatra és némi szexre. Jó szexre. Noha férje mellett otthonra lelt, gyermeket neveltek és még valami élethez hasonló is kijutott neki, a jó szex sosem volt része a dolognak. Robert azonban már nincs többé, Nancy pedig eltervezte: egy Leo Grande nevű szexmunkás segítségével felfedezőútra indul. Egy hotelszobában Nancy megismerkedik Leóval. Épp olyan jóképű, mint a fotón, ám ami felkészületlenül éri Nancyt, az a reá váró társalgás és paráználkodás. Leónak mindenről van véleménye, és bár nem mindig árulja el az igazat, Nancy mégis megkedveli. És Leo is őt. Ahogy nő a szexuális önbizalma, Nancy egyre jobban oldódik. Három találka folyamán az erőviszonyok is változni kezdenek, a két ember bizton viselt álarca pedig lassan lehull.

KRITIKA

A film, amiért Emma Thompson hatvan fölött ledobta minden ruháját. Ebben a filmben azonban a meztelenkedés nem öncélú, hanem katartikus.

Tóth Csaba

A pandémia idején – főképp az első évben – jó néhány filmes esett pánikba. Az embereknek fogalma sem volt, hogyan térhetnének vissza a népes forgatásokhoz egy vírus tombolása közepette. Záporoztak az ötletek és a szigorúbbnál szigorúbb forgatási korlátozások, és voltak, akik abban látták a megoldást, ha minimális szereposztású, alig néhány helyszínen játszódó kamaradarabokkal állnak elő, ahol szigorú karantént tartva viszonylag egyszerűen megakadályozható, hogy kivédjék a Covidot. Ezek a próbálkozások többnyire a független filmes szcénában hódítottak, a tavalyi Sundance kínálata például tele volt velük, de azért az idei évre is jutott még néhány. A főképp tévés és dokumentumfilmes munkáiról ismert Sophie Hyde (52 kedd, Animals) harmadik nagyjátékfilmje első blikkre inkább színházba való bohózatnak tűnt, és a film első félórája csak erősítette ezt az érzetet.
Leo Grande (Daryl McCormack) jóképű, művelt eszkortfiú, akinek társaságáért főképp jómódú középkorú és idősebb hölgyek szoktak fizetni. Egy délután egy hotelszobába hivatalos, ahol Nancy Stokes (Emma Thompson) személyében egy egyáltalán nem hétköznapi ügyfél várja. Nancy először vesz igénybe ilyen szolgáltatást, és jó eséllyel nem is lesz belőle visszatérő kuncsaft, ugyanis a nő tanárként dolgozik, Leo megfizetése számára igazi luxuskiadás (az már kérdés, hogy egy magyar kollégája még hosszas kuporgatással sem engedhetné meg magának, de ebbe ne menjünk jobban bele), mégis vágyja a társaságát, Nancynek ugyanis még soha életében nem volt orgazmusa. Úgy gondolja, hátha egy profi segítségével végre el tudja érni azt.
A Minden jót, Leo Grande első félórája jobbára kettejük botladozó ismerkedését mutatja be, és amíg a két főhős nem nyílik meg eléggé egymás előtt, addig én is egy lefilmezett színház díszletei között éreztem magam. Ám az eleinte lassan haladó közeledés egy idő után ritmust vált, egyre több érdekesség derül ki a karakterekről, és a hátra lévő bő egy óra már azt az érzelmi és testi lemeztelenedést hozza, amitől a film is működni kezd. McCormack és Thompson (főleg Thompson) színészi mesterkurzust tartanak nekünk, folyamatosan egyensúlyoznak dráma és komikum között, és meg tudják mutatni, hogy ebből a szokatlan találkozásból mindketten tanulni tudnak valamit. A hotelszobát csak egyetlen jelenet erejéig hagyjuk el, amikor ők ketten megisznak egy kávét, és ekkor váratlanul belép egy harmadik szereplő is, de ez sem bontja meg a korábban felépített kapcsolatot, csak újabb színnel gazdagítja azt. A film vége pedig egyenesen gyönyörű, Emma Thompson karrierjének egyik legerősebb színészi pillanata. A Minden jót, Leo Grande ugyan színházban is remekül működne, de végül filmen is bizonyítja létjogosultságát.