2011.03.17.- A Föld inváziója – Csata: Los Angeles
KRITIKA
Idézet a film forgatókönyvéből: „Ratatata, dirr, durr, bumm, jaj!” Ráadásul ezek a legélvezetesebb részek…
Szöllőskei Gábor
Rakjuk is helyre a dolgokat már az elején! Videójátékosok, konzolkoptatók, gamerek, ide figyeljetek: ez a ti filmetek. Már amennyiben élvezitek azt, ha kiragadják kezetekből az irányítást, és csak passzívan nézhetitek a főhösök fegyvereinek ropogását. Jonathan Liebesman legújabb akció-sci-fije ugyanis ennyi és nem több.
Az idegenek jönnek, és irtanak. A katonák találgatnak, hogy most ezt miért kell, ám túl sok idő erre sincs, vissza kell tüzelni, különben ez a szemét űrbéli brancs úgy szétcsapja L.A.-t, mint gyöngytyúk a taknyot. A forgatókönyv csak mellékszál, a lényeg, hogy a Sony eltapsolhasson 70 millát egy inváziós sci-fire. Jellemtelen katonák ostoba párbeszédek közepette szórják és kapják a golyókat, mígnem az öreg rókának számító Aaron Eckhart és megmaradt csatlósai végül felszámolnak egy nagyobb alien-sejtet.
A film legnagyobb erőssége a látvány, a szétrombolt városképen pedig sokat dob az is, hogy szinte végig nappali fényben láthatjuk a zúzást, az alkotók nem próbálták a sötétség leple (Liebesman első filmje, hehe) mögé rejteni az esetleges vizuális hiányosságokat. A Sólyom végveszélyben lightos verziója pörög szemeink előtt, csupán a szomáliai csőcselék ment át high-teches idegen légióba. A beszélgetős részeket DVD-n szigorúan át kell majd tekernünk, ha nem akarjuk kiásni magunkat a törmelékhegyekből egy kis agygörcs erejéig, ezen felül azonban nézhető akciómóka a kevésbé fájdalmas (ellenpélda: Skyline) kategóriából.
116 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
- Vetítés: A Föld inváziója – Csata: Los Angeles
- A Föld inváziója – Csata: Los Angeles előzetes
- 2011.01.20.- Egy néma kiáltás
Szólj hozzá!