2011.10.06.- Vasököl
KRITIKA
Régen azt mondták, a sikerhez egy családi filmben lennie kell kutyának meg gyereknek. Mára a kutyákat felváltották a robotok.
Feri, a mozigépész
Ennek megfelelően ez a film a Túl a csúcson és a Rocky című Stallone klasszikusok robotos-családifilmes ötvözete lett. Stallone helyett van most nekünk főhősként Hugh Jackman, akinek karaktere viszont sajnos irritáló módon önfejű vesztes, értékelhető tudása-képessége kevés, arca viszont hatalmas, ezért nehéz együtt érezni vele. A többiek (félárva kisfiú, gyerekre pályázó gazdag rokon, elhanyagolt barátnő, nagyképű ellenfél, stb.) pedig a kötelezőt hozzák, de túlzott mozgásterük nincs, hiszen tipikus sablonkarakterekről van szó, akik a forgatókönyvíró által kijelölt nagyon szűk ösvényen jutnak el A-ból B pontba. Az „Atom” nevű robot így szavak és különösebb mimika nélkül is lejátssza a hús-vér színészeket, mivel nem Jackman vagy a kisfiú karaktere itt az a mesei hős, aki megérdemli a sikert, hanem ő (és ezért sajnáljuk jobban bárkinél a filmben Jackman karakterének többi robotját…). A robotok megjelenítése egyébként nagyon hiteles, az emberekkel közös jelenetekbe is tökéletesen illeszkedtek, szóval a látványra nem lehet panasz. Spielberg hatása viszont még a produceri székből is erősen érződik a filmen. Nagyon hangsúlyos a gyengébb az erősebb, a kisebb a nagyobb, a régi az új ellen vonal, ami kellő érzelmi töltést ad néhány jelenetnek, hiszen az ember szereti az ilyen hendikepes küzdelmeket nézni és az eredendően esélytelenebbnek drukkolni. A filmzene, könnyes szempár közelikkel és kötelező lassításokkal kombinálva persze mocskos mód hatásvadász, de ha őszinték akarunk lenni, ebből a sztoriból, ezekkel a színészekkel ennél sokkal rosszabb filmet is lehetett volna csinálni. Jobbat viszont nem igazán.
A végső százalék a VOX írói által adott százalékok átlaga.
127 perc, amerikai-indiai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!