2011.08.18.- Frászkarika
KRITIKA
Már az előzetesből is látszott, hogy Colin Farrell sokkal vagányabb vámpír Robert Pattinsonnál, és tényleg.
Tóth Csaba
Képzeljük el a Hátsó ablakot és a Disturbiát kevésbé helyhez kötötten, a szomszéd gyilkos helyett egy szomszéd vámpírral, és hellyel-közzel már képben vagyunk, milyen film is a Frászkarika. Azért csak hellyel-közzel, mert az 1985-ös horror-vígjáték remake-je kevésbé a nyomozás szálra koncentrál, inkább az akciójelenetek és a humor dominál benne. Nem sokat tökölnek azzal, hogy Farrellről kiderüljön a vérszívó mivolta, hanem egyből belecsapnak a közepébe. Brutális autós üldözés a sivatagban, harc a lángoló pincében, vadászat egy vegasi diszkóban… Craig Gillespie (Plasztik szerelem) rendező korábban nem éppen az akciójelenetek rendezéséről volt híres, pedig nagy tehetsége van hozzá.
A Frászkarika sok más tinifilmmel ellentétben egyáltalán nem bugyuta, inkább csak dögös, ami nem csak a jó színészeknek (Farrell és Anton Yelchin mellett a szexista illuzionistát játszó David Tennant is kiemelkedő), hanem a jópofa dumáknak is köszönhető. Az alkotók megtalálták az arany középutat: a film úgy horror-vígjáték, hogy mindkét vonal működik benne, de egyik sem a másik kárára. Ráadásul sokkal jobb, mint a mára jócskán elavult eredeti mozi, amit nagyon kevés remake mondhat el magáról. Ha minden tinifilm ilyen frankó lenne, akkor szeretnék ismét tizennyolc éves lenni.
120 perc, amerikai-brit
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!