2011.06.23.- Cirkusz Kolumbia
KRITIKA
Danis Tanović nem tesz mást filmjeivel, mint saját népe legsötétebb időszakával néz szembe.
Kőhegyi Ilona
A legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját 2002-ben egy bosnyák rendező, Danis Tanović Senkiföldje című filmje nyerte el, amely a boszniai háború esztelenségéről és a nemzetközi békefenntartó erők tehetetlenségéről adott megrázó és felkavaró látleletet. Tanović negyedik nagyjátékfilmje, a Cirkusz Kolumbia időben egy picivel korábbra tekint vissza: a háború kirobbanása előtti napokat örökíti meg. Ahogy Oscar-díjas filmje, úgy legújabb alkotása is pusztán kulisszának használja a nagy történelmi pillanatokat, hogy ezúttal is az emberekre helyezhesse a hangsúlyt. A Cirkusz Kolumbia főhőse, Divko Németországból meggazdagodva és fiatal feleség-jelölttel, Azrával tér haza, hogy revansot vegyen. Első számú célpontja Lucija, a felesége, aki húsz évvel korábban nem követte őt Nyugatra. Jugoszláviában az éppen összeomló kommunista rendszerben az emberek mintha változatlanul élnék tovább az életüket: kávézóba és fodrászhoz járnak. Azonban az éj leple alatt a forrongó indulatok már fel-feltörnek. A film két fontos figurája Divko fia, a húsz éves Martin és legjobb barátja Pivco. Gyerekes veszekedéseik, versengésük a férfivá érésért ebben a forrongó és kiszámíthatatlan helyzetben szinte törvényszerűen emészti fel a barátságukat.
A film zárójelenete akár melodramatikus, netán giccses is lehetne, ha a film egy korábbi részében Divko és Lucija szerelmét nem hasonlítaná Azra Shakespeare hőseihez, akik szerelmükért mindennel és mindenkivel szembeszálltak. Erre jegyzi meg Martin, hogy a szülei azonban életben maradtak. Ez az „életben maradás” kérdőjeleződik meg a film záró jelenetében. Mert a Boszniai háború megtörtént. Amit Divko és Lucija szereleme sem élhetett túl.
113 perc, bosnyák-francia-brit-német-szlovén-belga-szerb
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!