Black Adam

By Echte on 19 October 2022 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2022.10.20. (Black Adam) 5000 évvel azután, hogy az egyiptomi istenek összes hatalmát ráruházták, és rögtön örök fogságba vetették, egy különleges lény kiszabadul a sírja börtönéből. Black Adam (Dwayne Johnson) visszatér a világba. És nagyon dühös. De ez a világ már egészen más, mint amit megismert. Más szabályok szerint élünk, más gépeket használunk, másban hiszünk. Ő azonban továbbra is csak egyet akar: igazságot szolgáltatni – és továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az igazság az, amit ő annak hisz. Nagyon sajátos véleménye van róla, hogy mi igazságos és mi nem az: de szinte legyőzhetetlen erővel áll ki mellette.

KRITIKA

A Marvel sikereire mindennél jobban vágyó DCEU-nak már nagy szüksége lenne egy csodára, de az biztos, hogy ezt nem a Black Adam fogja megadni nekik.

Matheika Ábris

Ezúttal a Dwayne Johnson-kártyát játszotta ki a DC, hogy minimális munkával is csurig töltse a mozitermeket. Ez üzleti szempontból kétségkívül okos döntés volt, de nézőként a Szikla filmjei eleve mindig olyanok, mint feldobni egy érmét. Minden szórakoztató darabra jut egy Felhőkarcoló -féle mellétrafálás, ezeket a súlytalan akciómozikat pedig csak az expankrátor természetes karizmája tartja valamennyire a víz felett.
Black Adam karakterénél ez a gyakran használt módszer cseppet sem működik. Nem a színész hibája, nem sokan tudták volna érdekessé tenni ezt az elképesztően lapos változatát az ikonikus gonosznak, de így még tragikusabb a helyzet, mert ezért behozni Johnsont tényleg hatalmas pazarlás volt. A Black Adam a 2000-es évek elején még valamennyire beleillett volna az akkori, nagyrészt közepesen gyenge képregényfilmek felhozatalába – tisztelet a kivételnek -, de azóta már fejlődött annyit a műfaj, hogy ez a szint már kevés legyen. Igazság szerint az elmúlt két évben a Marvel sem tudta fenntartani az eddigi minőséget, de a Black Adam már egy egészen más szinten jelent csalódást. A DC fejesei pár éve még mindent megtettek, hogy valahogyan marvelizálják Zack Snyder Az Igazság Ligája-filmjét, ám a Snyder-vágás sikere után úgy látszik, teljesen összezavarodtak. Kétségbeesésükben megpróbálták valahogyan összevonni a kettőt, és így keletkezett a Black Adam című mutáns: egy Snyder-féle kameramunkával, látványvilággal és hosszú lassításokkal tömött film, Marvel-stílusú poénok tömkelegével, csak épp gyengébben felmondva.
Ha csak a poénok lennének kiszámíthatóak, nem panaszkodnánk. A szokásos narrált expozíciós intró utáni első felvonás olyan, mintha egy Scooby Doo-epizód kinyújtott bevezetőjét néznénk, az első fél óra után a sztori minden fontosabb eseményét meg tudod jósolni, és hidd el, mindenben igazad lesz. A film tudja, hogy történet szempontjából nem tud sokat nyújtani, ezért gondoskodik róla, hogy egy igen korai pont után a stáblistáig szinte nonstop menjen az akció. Eleve nem jó jel, ha ez az egyetlen fegyvered az érdeklődés fenntartása érdekében, és ha muszáj valamit dicsérni a Black Adamben, akkor azt mondom, hogy a VFX-szekvenciák itt jobban kidolgozottabbak, mint az a műfajra mostanság jellemző. Ettől azonban még nem jók. Nincsen kreatív és látványos koreográfia, csak megállás nélküli lassított vizuáliseffekt-hányás, méghozzá olyan karakterekkel, akikhez nincsen semmilyen érzelmi kötődésed. Az eleve instabil struktúra az utolsó félórában dől teljesen össze. A szokásos CGI-bunyó, zombik és egy elképesztően gyenge csavar hozza el a kegyelemdöfést. A Black Adam fő problémája azonban az, hogy unalmas. Nem vártunk mesterművet, de még egy szórakoztató popcornmozinak is kevés. Mintha húsz másik szuperhősfilmből vágták volna össze. A végeredmény emiatt a középszerűséget sem éri el.