Post Mortem
2021.10.28. Az első világháború véget ért. A spanyolnátha járvány lecsendesedett. De sok halott temetetlenül maradt, és ők a mi világunkban rekedtek. És egyre dühösebbek, amiért nem találnak nyugalmat. 1918 fagyos telén Tomás (Klem Viktor) a fiatal vándorfotós abból próbál megélni, hogy halottak utolsó fényképét készíti el a családjuk körében. Egy tízéves kislány hívására eljut egy kis faluba, ahol szokatlanul sok munkája akad, és egyre több természetfölötti jelenséggel találkozik. A kísértetek közölni akarnak vele valamit, és ő elhatározza, hogy kideríti, mi a céljuk. De veszélyes terepen jár: minden rossz mozdulat egy új, az előzőnél is vadabb támadást vált ki. A kísértetek nem akarnak békében élni az élőkkel.
KRITIKA
Az egyik első magyar film a műfajában, a Toronto After Dark filmfesztivál abszolút győztese, és a nevezettünk a 2022-es Oscar-gálára egy fontos lépés a jó magyar horror felé, de egy olyan lépés is egyben, amit jó lett volna átugrani.
Matheika Ábris
Az I. világháború után hatalmas erővel pusztító spanyolnátha bőven szolgál páciensekkel a főszereplőnk, Tomás (Klem Viktor) számára, aki fotósként még utoljára megörökíti az elhunytakat szeretteikkel. Tomás maga már közelebbről is találkozott a halállal a csatatéren, ahol pár percre leállt a szíve, mielőtt magához tért egy hullákkal teli gödörben egy látomást követően, amelyben egy fiatal lány beszélt hozzá. Vele találkozik később, és elkíséri a falujába, ahol a befagyott föld miatt a lakosok nem tudták eltemetni a nátha miatt elhunyt halottjaikat.
Egészen lebilincselő alap egy jó kísértettörténethez, mindenképp kreatívabb, mint egy ijesztő, szellemlakta ház vagy egy démon által megszállt kisgyerek. A film első felvonása alatt még ki is tart ez az érzés. A falu egy hangulatos színpad: nyomasztó, nem tudod kik ezek az emberek, a rejtély izgalmas. Aztán pár perc alatt a film minden kártyáját ki is játssza, szellemek mindenhol, és mindenki tud róluk. Vagyis még a film fele előtt az izgalom zöme lekerül az asztalról. Az iszonyatosan elnyújtott fináléban már semmitől nem gyorsul fel a szívverés, a hatás pedig egészen komikus, ahogyan ide-oda repkednek az emberek, mindezen pedig a gyengén megírt dialógusok sem segítenek. Vizuálisan a film egészen gyönyörű, van néhány tényleg elképesztő pillanat – ezek csak úgy magukban sokkal jobb filmet ígérnek, mint amit kaptunk. Tomás és a kislány, Anna (Hais Fruzsina) kapcsolata is jól működik.
A Post Mortem sok mindenben másolja a műfaj népszerűbb darabjait, részleteiben sokszor sikeresen is, csak hát az összképpel van probléma. Hollywoodban elveszne a középszerű horrorok tömkelegében, de itthon már csak azért is kitűnik, mert talán a Drakula halála volt az utolsó rendes horrorfilm nálunk, 1921-ben. Részleteiben rengeteg potenciált mutat a Post Mortem, és remélhetőleg nemsokára kapunk egy olyan filmet, ami él is majd velük.
115 perc, magyar
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!