2011.04.21.- Norvég erdő
KRITIKA
I once had a girl, or should I say, she once had me
Vörös Adél
- ilyen magyarázkodóan indul a Beatles Norwegian Wood című száma, melyről a főhős visszagondol saját fiatalkorára, szerelmeire. Hatvanas évek, Tokió. Az egyetemista Toru Watanabe élete, akárcsak sok sorstársáé, korának alakuló viszonyaitól függ – hiszen körülötte mindenütt fiatalok lázadnak fel kormányaik ellen. A gyászhoz kapcsolódó szerelmi történetekben mindig van egy lemondással teli dimenzió – így van ez a főhős és régi szerelme, Naoko között is, akiket legjobb barátjuk öngyilkossága hozott össze annak idején. Mindketten más utakat találnak gyászuk feldolgozására – Toru életében talán egy másik lány, Midori jelenti majd a megváltást.
Mostanában többször is leadta a televízió a rendező, Anh Hung Tran Az esővel jövök című sajátos hangulatú, furcsa koprodukciós thrillerét. A melankóliához való vonzódás a Norvég erdő esetében is nyilvánvaló, azonban a történet hitelesíti is a hangvételt. A képek gyönyörűek, a színészek szépen, visszafogottan játszanak és a korszak magába ránt. Azt mondják, a japánok mindent komolyan vesznek. Ebben az esetben nem baj: az amerikaiak tanulhatnának tőlük, hogyan kell sziruposság nélkül romantikus drámát csinálni.
133 perc, japán
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!