2011.03.10.- Anyát a Marsra
KRITIKA
Simon Wells rendező több animációs filmet jegyez, az egyik producer Robert Zemeckis, a Disney név pedig eleve garancia lenne a jó minőségre – gondolnánk, az Anyát a Marsra azonban egy meglepően félresikerült darab.
Hlavaty Tamás
Felidézni is nehéz, mikor láttunk utoljára ilyen idegesítő Disney alkotást, ugyanis a kis roboton kívül gyakorlatilag mindenki irritáló a folyamatosan jófejeskedő, de picit sem vicces Gribble-től kezdve a vinnyogó kissrácig. Szóval megint egy olyan filmmel van dolgunk, ami hülyének nézi a kicsiket, pedig nekik sem kliséhegyek és nagydumás, semmitmondó figurák kellenek, ők is ugyanúgy értékelik az eredetiséget, mint a felnőttek. Szegény, fogukat csikorgató szülőkről pedig ne is beszéljünk!
Wells (Az időgép, Egyiptom hercege) most ért el ötödik animációs filmjéhez, új moziját pedig a legmodernebb performance capture technikával forgatta. Ennek köszönhetően rendkívül hiteles lett a karakterek gesztikulációja és mozgása, a látványra sem lehet panasz (a külső terek az Az emlékmást, a belsők a Tron világát idézik), a 3D viszont semmit sem tesz hozzá az élvezethez, mindössze néhány informatikusnak okoz örömet. Kapunk egy kis társadalomkritikát is: ahogy a fiú bátorsága és szeretete menti meg az anyját, úgy a naiv őslakók hippiktől kölcsönzött szeretet-forradalma dönti meg a helyi diktatórikus rendszert. Mindez azonban semmit sem ér, ha a történet sablonos, a befejezés pedig túl érzelgős, így sokan olyan idegesen jönnek ki a moziból, hogy nem tanácsos éles hangú kisgyereket engedni a közelükbe!
88 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!