Babylon
2023.01.19. (Babylon) Damien Chazelle új filmje, a BABYLON egy eredeti eposz, mely az 1920-as években játszódik Los Angelesben, Brad Pitt, Margot Robbie és Diego Calva főszereplésével. A szereplőgárdát színesíti még többek közt Jovan Adepo, Li Jun Li és Jean Smart is. A túlméretezett ambíciók és elképesztő különcségek krónikája több karakter emelkedését és bukását követi nyomon a féktelen dekadencia és züllöttség korszakában a korai Hollywoodban.
3 OSCAR-JELÖLÉS 2023
(Legjobb zene: Justin Hurwitz; Legjobb látvány; Legjobb jelmez)
KRITIKA
A Whiplash energiáit és a Kaliforniai álom érzelmességét hozta össze Damien Chazelle egy epikus műben, amely Hollywood némafilmes korszakát idézi vissza: téboly és őrület mesterfokon.
Csákvári Géza
Ez biztos egy fiatal rendező munkája? – tettem fel a kérdést, amikor először láttam a Whiplash-t. Aztán újra feltettem, amikor másodszorra is megnéztem és azóta akárhányszor, ha szembejön velem. Aztán jött a szintén zseniális Kaliforniai álom, amelyről mindenki gondol valamit (a legtöbben szépet), és jött az első megingás, Az első ember, ami egyáltalán nem volt rossz, csak hiányzott belőle a már megszokott energia. De nem kell aggódni, egy percet sem, Damien Chazelle most tövig nyomta a pedált – a producerek és a Paramount stúdió pedig engedték kibontakozni –, és egy olyan extravagáns művet tett le az asztalra, amely minden egyes képkockájában hat a nézőre. Egy filmet Hollywood 1920-as éveiről, a dekadencia és a téboly mozgóképes korszakáról, amelynek az 1930-ban elfogadott Hollywood első önkorlátozó szabálygyűjteménye vetett véget, mivel ez elhozta az álomgyárba a cenzúrát. Chazelle sosem tagadta csúcsértelmiségi karakterét, a Babylont is hosszú kutatás előzte meg: mintegy tizenöt éven keresztül kutatta a korszakot és amúgy Hollywood történetét, amely egy több mint száz oldalas „disszertációval” ért véget. Az első hollywoodi meséje Chazelle-nek a 2009-es Guy and Madeline on a Park Bench volt (amit 24 évesen forgatott), a második a Kaliforniai álom, ám sűrűségében, energiáiban, atmoszférájában és öntörvényűségében a Babylon a csúcspont, ám nyilván tekinthető e három film egyfajta trilógiának is egyben.
A Los Angeles, mint bűnös város korszakba (nem csak a stúdiók, az egész város egy markáns időszakáról beszélünk) helyezett Babylon kitalált karakterekkel dolgozik. Brad Pitt alakítja Jack Conradot, a némafilmes korszak legnagyobb szupersztárját, aki tényleg caligulai életet él, a film igen hosszú expozíciójában épp egy extrémitásig húzott bulira érkezik. Ide hozza a sors a nagy álmokat szövő Nellie LaRoyt (Margot Robbie), aki 
„született szár”, és nemsokára valóban némafilmes csillag lesz belőle. De ebben a buliban kezdi a karrierjét Manny (Diego Calva) is, aki a kamerák mögötti utat járja be, és stúdióvezető lesz. Ő még talán sokra is vihetné, ha nem szeretne bele azonnal Nellie-be, aki pazar módon el tudta játszani a femme fatale-t a kamerák előtt – nem véletlenül, hiszen a saját személyisége is kissé sérült. A Babylon első bő órája elképesztő tempót diktál: Chazelle mozaikszerű történetmesélése nagy időugrással dolgozik. Az őrület nem tarthat örökké, jön a személyes drámák mellett a hangosfilm megjelenése általi elkerülhetetlen végzet. A film legnagyobb erőssége, hogy, bár Damien Chazelle igen markáns direktor, az általa imádott mozi iránti teljes alázat sugárzik belőle, illetve az egyértelmű üzenet, miszerint maga a művészet és az ipar minden egyes embernél nagyobb. Lehet a történetben egy-egy pillanat, korszak, amikor valaki számít, de az erő az magában a műalkotásban rejlik. Ezt pedig nagyon kevesen tudják olyan markánsan megfogalmazni, mint Damien Chazelle.
189 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!