2011.02.03.- Párizsból szeretettel
KRITIKA
Sajnos Travolta párizsi akciózásának egyedüli értelme annyi volt, hogy a színész végre a vásznon is ehetett egy Royalt sajttal.
Tóth Csaba
Aki látott már legalább egyetlen epizódot a Taxi-sorozatból, az tudja, hogy Luc Besson elképesztően nagy Ponyvaregény-rajongó. Új akciófilmjéhez sikerült a francia fővárosba hozatnia Vincent Vegát, aki kopaszra borotvált fejjel és gondosan nyírt szakállal tör Liam Neeson Elrabolvá-s babérjaira, sajnos kevés sikerrel. A pofonegyszerű cselekmény ellenére az Elrabolva azért működött, mert Neeson valóban élettel és motivációval volt képes megtölteni a forgatókönyvben még csak papírmaséként létező figurát. A bosszúhadjáratában az elejétől a végéig izgultunk érte, de sajnos ugyanez Travoltával és Jonathan Rhys Meyersszel már nem jött össze. A főszereplők itt személyes indokok helyett valami homályos terrorista összeesküvés miatt gyilkolják le a fél francia fővárost, az akciójelenetek és a sztori pedig néha már annyira eltávolodnak a valóságtól, hogy ehhez képest egy James Bond-mozi realista drámának tűnhet. Travolta figurája egyszerűen nem szerethető, így szurkolni se tudunk érte, Rhys Meyers pedig csak pont akkorra kezdene érdekessé válni, amikor már a játékidő vége felé járunk. A logikai bakik tömkelegével, az erőltetett poénokkal és a kaotikus cselekményvezetéssel ez a film inkább hasonlít a Taxi 4-re, mint az Elrabolvára.
92 perc, francia
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!