Szent pók
2022.10.13. (Holy Spider) Egy sorozatgyilkos tartja rettegésben Meshed szent városát. A gyilkos a város bűntől való megtisztítását tűzte ki célul, ezért egymás után gyilkolja meg a prostituáltakat. A hatóságok nem igazán akarnak foglalkozni az üggyel, így egy újságírónő kezd magánnyomozásba. Éjszaka prostituáltnak öltözve várja a gyilkos újabb feltűnését, kockáztatva saját életét. A megtörtént eseményeket feldolgozó thriller a sorozatgyilkos Saeed Hanaei-ről szól, aki 2000-2001-ben 16 nőt gyilkolt meg, mire a hatóságoknak sikerült letartóztatniuk.
KRITIKA
Ali Abbasi a trollos Határeset után ezúttal a rögvalóság talajára lépett: filmet forgatott egy iráni sorozatgyilkosról, aki 2000 és 2001 között sorra gyilkolta a prostituáltakat.
Tóth Csaba
A bő kétmilliós Meshed szent városnak számít Iránban, az ország második legnagyobb települése azonban – legalábbis az ezredforduló környékén biztosan – arról is híres volt, hogy az utcákon sok volt a prostituált. Ők mind a rendőrség, mind a politikusok, mind a vallási vezetők számára problémát jelentettek, így amikor 2000-ben egy férfi elkezdte sorra meggyilkolni őket, nem igazán erőltették meg magukat, hogy kézre kerítsék az elkövetőt. Végül egy elszánt újságírónő ért el látványos eredményt azzal, hogy magát utcalánynak kiadva becserkészte, és rendőrkézre juttatta az addigra már kis híján másfél tucat nővel végző gyilkost.
A Svédországban élő iráni filmes, Ali Abbasi nem éppen a hazája filmes tradícióit követi a Szent pókkal, ami egy hamisítatlan sorozatgyilkosos thriller, aminek sokkal több köze van A bárányok hallgatnakhoz vagy a Zodiákushoz, mint például Jafar Panahi filmművészetéhez. Ez persze nem jelenti azt, hogy a valós történéseket a rendező kizárólag feszültségkeltésre használná: a társadalomkritika is vastagon jelen van a kétórás Szent pókban, de úgy, hogy a műfaji kereteknek ne menjen a rovására, inkább csak kiegészítse, gazdagítsa a zsánert. A film egyik érdekessége, hogy a Hetedikhez, a Zodiákushoz vagy mondjuk a dél-koreai A halál jeléhez képest itt a sorozatgyilkos egyáltalán nem egy rejtélyes zseni, sőt, kimondottan amatőrnek mondható. A meggyilkolni kívánt nőket egytől egyig a saját lakásába viszi fel, és onnan csempészi ki a holttesteiket, amiket mindig ugyanarra a környékre visz, és az utcalányokat is ugyanarról a környékről szedi fel. Emberünk tényleg annyira meggondolatlan, hogy egy munkáját tisztességesen végző nyomozónak minimum a negyedik-ötödik áldozat környékén el kellett volna kapnia őt, és nyilvánvaló, hogy ez csak azért nem történt meg, mert a zsaruk még csak minimális erőfeszítést sem fektettek a nyomozásba.
A Szent póknak két főhőse van: a nyomozó újságírónő (Zar Amir-Ebrahimi) és maga a gyilkos (Mehdi Bajestani). Az előbbi szála azért érdekes, mert kiderül belőle, hogyan bánnak Iránban egy egyedülálló, önálló nővel, és milyen akadályokkal és megaláztatásokkal kell nap mint nap szembesülnie, az utóbbié pedig azért, mert megmutatja, milyen kicsinyes és hitvány alak volt a férfi, akitől egy fél város rettegett, és mégis mennyien álltak mögé, miután lelepleződött. A Szent pók egyik legérdekesebb része a lebukás után jön, hiszen tüntetések kezdődtek a városban azért, hogy a bíróság kiáltsa ki ártatlannak a férfit, aki szerintük csak azért ölte halomra a nőket, hogy megszabadítsa a városát a bűntől. A Szent pók erőszakos képekkel teli, hatásos mozi, ami a hagyományos thrillerekre jellemző izgalomkeltéstől sem riad vissza, de a mögöttes rétegei azért érdekesebbé teszik a legtöbb műfajtársánál.
116 perc, dán-német-svéd-francia
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!