Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 8 + 7    

A password will be emailed to you.

Az örökbeadás

2021.12.23. (Nowhere Special) A harmincas évei közepén járó egyedülálló apa, John (James Norton) a lehető legtöbbet szeretné a kisfiának nyújtani. Amikor a férfi megtudja, hogy egy betegség miatt csupán néhány hónapja van hátra, kétségbeesett keresésnek indul, hogy új szülőket találjon, és biztosítsa a gyermeke jövőjét az ő halála utáni időkre is. A szívbemarkoló és felemelő alkotásban egy írországi, egyszerű munkás mutat példát sokaknak felelősségtudatból, önzetlenségből és a szeretet erejéből.

KRITIKA

Az év egyik meglepetésfilmje lassan, de biztosan gyűri nedves rongycsomóvá a szívedet.

Villányi Dániel

nowherespecialKőkemény drámai alaphelyzetből indít Az örökbeadás: egy kisfiát egyedül nevelő apa látogat sorban potenciális nevelőszülőket – mert halálos beteg, és senkire sem tudja hagyni a gyermekét, így el akarja rendezni a sorsát, mielőtt elmegy. Ebből a történetből könnyű lett volna könnyfacsaró giccset, vagy érfelvágós szenvedéstörténetet kihozni, de Uberto Pasolini rendezése kerül minden sallangot, szinte tüntet az egyszerűségével. Nem hangzik el egyetlen olyan mondat, nem kerül a szemünk elé egyetlen olyan kép sem, ami ne praktikusan következne a filmbeli szituációkból, csak épp ezek a hétköznapi mondatok és képek idővel olyan tartalommal telítődnek, ami sokkal hatásosabb lesz minden hatásvadászatnál. Ráadásul ez a különös brit-román-olasz koprodukció mintha ötvözni tudná a három nemzetből érkező alkotóinak filmkultúráját is: az angol szocio-realista filmek mély társadalom- és karakterismeretét, a román új hullám formai keresetlenségét és a történet minden tragikuma ellenére valamiféle életigenlő mediterrán derűt. Utóbbit sugározza a főszereplőjének lénye is, akit alakítva a leginkább szépfiúszerepekből ismerős James Norton (Kisasszonyok, The Nevers) teljesen eltűnik az egyszerű északír melós karakterében, bámulatos alázattal és látszólagos eszköztelenséggel dolgozva a film céljaiért. Amik leginkább a nézők lelkének megérintéséről szólnak, de egy érintésnél itt sokkal, de sokkal több történik a végére.

voxmeter085

96 perc, brit-olasz-román

Kapcsolódó cikkek:
Új világrend
Kritika: Mank
VOXRádió #138

Kapcsolódó cikkek:

  1. 10.11.11.- Ünnepek után
  2. A hegyek szigete
  3. Ragadozók

 

Szólj hozzá!