Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 11 + 4    

A password will be emailed to you.

Utolsó éjszaka a Sohóban

2021.11.04. (Last Night in Soho) Edgar Wright pszichothrillere egy fiatal lányról szól, akinek a divattervezés a szenvedélye. Rejtélyes módon képes belépni a hatvanas évekbe, ahol találkozik bálványával, egy káprázatos feltörekvő énekessel. Ám az 1960-as évek Londonja nem teljesen az, aminek tűnik: olyan, mintha az idő szétesne, és ennek megvannak a maga baljós következményei…

KRITIKA

Edgar Wright pályafutása legambiciózusabb filmjével jelentkezett, amely visszaröpít minket az 1960-as évek Londonjának bugyraiba – ezt pedig garantáltan élvezni fogjuk.

lastnightinsoho01

Csákvári Géza

Edgar Wright azon kevés rendezők közé tartozik, akiknek az életműve mindezidáig makulátlan. Vígjátékai (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Világvége) igen szerethetőek, képregényadaptációja (Scott Pilgrim a világ ellen) átlagon felüli, a Nyomd, bébi, nyomd! című akciódarabbal pedig bizonyította, hogy egy tisztán műfaji darabot is stílusosan tető alá tud hozni. Mindazonáltal 2021-et minden bizonnyal a nagy kiugrás éveként tartjuk majd nyilván, hiszen készített egy remek dokumentumfilmet (The Sparks Brothers), illetve a Velencei Filmfesztiválon debütált az Utolsó éjszaka a Sohóban, amely egyértelműen az eddigi leginkább szerzői alkotása, egyben a legambiciózusabb is. Mindezt persze úgy csomagolja nekünk, hogy tulajdonképpen megfinanszíroztatott egy horrorfilmet – vagy inkább thrillert –, hogy aztán a kötelező köröket lefutva készítsen egy szívből jövő hommage-t a hatvanas évek Londonjának és a brit filmművészetnek.
Azt a tényt, hogy a mű egy csodálatos visszatekintés, egyértelművé teszi már a főcím alatt, amikor megismerjük Eloise-t (Thomasin McKenzie – Ne hagyj nyomot!, V. Henrik, Jojo Nyuszi, Idő), aki ugyan mai lány, de imádja édesanyja korának slágereit, öltözködési stílusát és alapvetően mindent a múltból. Nem is érzi jól magát, amikor megérkezik Londonba, hogy divattervezést tanuljon, és a kollégiumban korunk életstílusával és moráljával szembesül. Inkább keres egy albérletet egy félreeső utcában, egy ősrégi házban. Aztán amikor lefekszik aludni, megnyílik egy másik világ – kapu? – a hatvanas évek Sohójába, ahol egyszer csak nyomon követi a szoba előző lakója, Sandie (Anya Taylor-Joy – A boszorkány, Széttörve, Az új mutánsok, A vezércsel) sorsát, aki énekesnő slastnightinsoho02zeretne lenni. Wright pedig ezt a transzformációt azzal teszi igazán zavarba ejtővé, hogy teljes mértékben mindent alárendel Eloise nézőpontjának és vágyainak.
A fiatal lány egyértelmű rendezői projektálás, amikor kilép a hatvanas évek Londonjába. Ezt pedig sikerül neki a nézői oldal irányába is vonzóvá tenni, hiszen amit látunk, beszippant. Élvezettel lehet nézni a montázsokat, és feltenni a kérdést, amit látunk. álom, valóság, esetleg annak elegye? Cikáznak a gondolataink: mit teszünk, amikor a vágyaink, álmaink teljesülnek? Amíg kellemes az élmény, sodródunk vele, amikor meg már nem, kezdődik az utazás rémálomrésze Eloise-nak és persze nekünk, mivel a finálé felé villantja meg Edgar Wright egyre jobban a zsánerelemeket. Valahogyan le kell zárnia az időutazást – és sikerül neki. Persze semmilyen részletet nem árulok el, mert minden egyes információ a meglepetés erejét rontja. Inkább kiemelem, hogy Eloise szerepében Thomasin McKenzie csodálatos, az enigmatikus Sandie-t alakító Anya Taylor-Joy pedig jelenlétében izgalmas, ám a hálásabb szerep mégiscsak az előbbié: neki kell küzdenie, harcolnia és nem utolsó sorban összehoznia a grand finálét.

voxmeter090

116 perc, brit

Kapcsolódó cikkek:
Interjú: Spike Lee
A magazin: 2013. augusztus
Anna Karenina filmképek

Kapcsolódó cikkek:

  1. Raya és az utolsó sárkány
  2. Greenland: Az utolsó menedék
  3. Rambo V: Utolsó vér

 

Szólj hozzá!