Kultfilm: Terminátor 2 – Az ítélet napja
Terminátor 2 – Az ítélet napja (1991)
A kilencvenes évek korszakalkotó akciómozija régóta komoly hiányossága volt a hazai házimozis piacnak. DVD-n ugyan megjelent, de Blu-ray lemezen még soha, és ez a szeptember nemcsak ezt a baklövést orvosolja, hanem visszahozza a T-800 és a T-1000 küzdelmét a mozivásznakra is, méghozzá vadonatúj 3D-s kiszerelésben. (Cikkünk eredetileg a VOX mozimagazin 2017. szeptemberi számában jelent meg.)
Tóth Csaba
Sztori
T-800: „Hasta la vista, baby.”
Sarah Connor már nagyon várja az atomháborút, de az csak nem akar eljönni. Helyette azonban újabb Terminátor érkezik a jövőből, ráadásul egyszerre kettő. Az, amelyik legutóbb végezni szeretett vele, most meg akarja védeni őt és a fiát, Johnt, egy másik, rendőrnek öltözött figura pedig minden áron elpusztítaná őket. Egyszerre kell menekülniük a gyilkos támadó elől, és kieszelniük egy tervet arra, hogyan tudják megakadályozni a Skynet óriási népirtását, s így megváltoztatni a jövőt.
A filmről
T-800: „Gyere velem, ha élni akarsz!”
Miután a hatmilliós költségvetéséből világszerte 78 millió dollárt szedett össze, nem volt kérdés, hogy az 1984-es Terminátort folytatni kell. Cameronnak bőven voltak ötletei hozzá, hiszen sok történeti elemet ki kellett hagynia az első részből a költségvetési hiányosságok miatt. Persze később áldotta az eget, hogy a Cyberdine felrobbantását, valamint a higanyos T-1000-est nem tudta ellőni már az első filmben, így bőven jutott kraft a folytatásra is. A gond csak az volt, hogy a filmet gyártó Hemdale csődközelbe került, és esélye sem volt rá, hogy összehozza a költségvetését egy ilyen nagyszabású projektnek. Bár ’84-ben James Cameron még azt ígérte, hogy 12 millióból ki tudja hozni a második részt, az évek múltával ez a szám egyre nőtt, és 1990 környékén már 75-80 millió dolláros büdzséhez keresett befektetőket. A mentőövet végül az akkortájt Mario Kassar és Andy Vajna vezette Carolco biztosította, akik láttak fantáziát a projektben, ezért megvásárolták a jogokat a Hemdale-től.
Cameron a folytatás kitalálása során nem biztonsági játéban utazott. Egyetlen olyan ötlete volt, amitől végül visszakozni kényszerült: eleinte a T-1000-es szerepét az első rész Kyle Reese-ét alakító Michael Biehnre akarta osztani, csakhogy a producerek figyelmeztették, hogy ez a húzás nagyon megzavarná a nézőket, és végül hallgatott rájuk. Egyébként ugyanazzal a lendülettel változtatott, ahogy azt az Aliens – A bolygó neve: Halálban is tette Ridley Scott klasszikusához képest, csak ezúttal a saját egykori sikerfilmjét merte darabokra szedni. Míg az első Terminátor egy vérbeli, sci-fi beütésű horrorfilm volt, a második már egy monumentális akció/sci-fi, ahol a korábbi rész főgonoszából csináltak egy szimpatikus és szerethető védelmezőt, a megmentendő, naiv pincérlányból pedig egy kommandós harci praktikákban jártas, paranoid anyát, aki bármilyen eszközt bevetne, hogy megvédhesse a fiát.
A film sikerében komoly szerepet játszottak a korszakalkotó speciális effektusok, pedig akkoriban a CGI még gyerekcipőben járt. Cameron azonban ismerte a technológia korlátait, és pont úgy használta ezt a hagyományos trükkök kiegészítéseként, hogy ne lógjon ki a lóláb. A filmben kb. 16 percnyi anyaghoz nyúltak hozzá számítógépes trükkök segítségével, és ezek nagyrészt a T-1000-es modell folyékony fémtestét érintették. A rendező már előző, A mélység titka című 
filmjében kísérletezett a technológiával, és az ott megalkotott vízkígyóra hasonlító idegen kinézete jelentette az alapot a T-1000-es kidolgozásakor. Többfajta fémet is kipróbáltak, és Cameron azért döntött úgy, hogy a robot folyékony higanyból legyen, mert a higany a maga visszatükröződéseivel és fura állagával a valóságban is úgy fest, mintha számítógépes trükk volna. A korabeli technológiával egyetlen más fémmel sem tudtak volna hihető eredményt produkálni. Ráadásul sok olyan trükköt, amit ma is számítógépes effektusnak néznek, valójában Stan Winston csapata hozott létre. Például amikor a „Hasta la vista, baby” kimondása után Schwarzi apró darabokra lövi a T-1000-est, a jelenetet Winstonék oldották meg helyben, nem pedig az ILM számítógépes zsenijei.
Ahhoz, hogy a T-1000-es ennyire meghódítsa a világot, nem volt elég a digitális trükkökre, szükség volt egy jó színészre is. Az akkor még teljesen ismeretlen Robert Patrick alaposan megdolgozott a sikerért. A sprintfutást például addig gyakorolta, míg már képes volt úgy sprintelni tiszta erőből, hogy az arcán egyáltalán nem látszott, hogy megerőltetné magát. Patrick a T-1000-es fejmozgásához az amerikai kopaszfejű sast nézve szerzett inspirációt.
Cameron maximálisan próbára tette a stábját, és a híresen maximalista direktor főképp a kaszkadőrökből igyekezett kihozni a maximumot. A helikopteres jelenet például annyira veszélyesnek bizonyult, hogy a kameraman inkább felmondott, minthogy felszálljon dolgozni, így végül maga a rendező ült be a kamera mögé a jelenet felvételére. A forgatás a tervezettnél valamivel tovább, nyolc hónapon át tartott, ami két okból jelentett problémát: 1. A kamasz Edward Furlong ennyi idő alatt rendesen megnyúlt, így a forgatás végén felvett képsorokban eléggé másképp nézett már ki, mint azokban, amiket a munkálatok első heteiben rögzítettek. 2. A forgatási idő elhúzódásával a tervezett költségvetés is szűkösnek bizonyult. Kassarék látták, hogy amennyiben semmi nem változik, a beígért 80 millió dollár körüli büdzsé könnyen túlmehet a százon is, ezért megbeszéléseket kezdeményeztek Cameronnal, aki hajthatatlannak bizonyult. Végső elkeseredésükben magát Schwarzeneggert keresték meg, hogy győzze meg a rendezőt arról, néhány forgatókönyvbeli jelenet leforgatására nincs szükség, de a sztár teljes mértékben a rendező oldalára állt, és azt mondta, hogy így maximum a stúdióvezetők gondolkodnak, nem a filmesek. A Carolco végül meghajolt Cameron akarata előtt, és állták a nagyobb cechet, bár egy utolsó próbálkozásuk azért még akadt: Kassar a vágószobában megpróbálta meggyőzni Cameront, hogy a jelenleg ismert befejezés helyett egy másikat készítsen, olyat, ami után könnyebb folytatást készíteni, de a rendező vaskalaposságát jól mutatja, hogy ebben sem engedett.
Filmtörténeti szerep
Dr. Silberman: „Eltörte a karom!”
Sarah Connor: „215 féle csont van az emberi testben. Ez csak egy volt.”
Az ítélet napja annyira megelőzte a korát, hogy bár forradalmi speciális effektusaival megmutatta az új irányt Hollywoodnak, még évekig képtelenek voltak utánozni. Egyedül Spielberg Jurassic Parkja tartotta vele a szintet, utána nagyjából a kilencvenes évek közepéig kellett várni, hogy a trükk-központú filmek szép lassan átvegyék az uralmat Hollywoodban. Voltak, amelyek ügyesebben (A függetlenség napja, Twister), és voltak, amik ügyetlenül (Menekülés Los Angelesből) használták az új lehetőségeket, viszont abba sajnos kevesen gondoltak bele, hogy a jó trükkök önmagukban kevesek egy jó filmhez. A Terminátor 2 – Az ítélet napja egyrészt megmutatta Hollywoodnak, hogy a fantáziának lassan semmi sem szabhat határt, és ügyesen használva az új technológiát, bármit meg lehet mutatni a vásznon, másrészt ránk zúdított egy csomó agyatlan, pusztán effekt-központú, igénytelen látványfilmet, aminek örökségét azóta is nyögjük.
Kulcsmomentumok
– Motor kontra kamion a kiszáradt folyóárokban. Minden idők egyik legvagányabb autós üldözése.
– Amikor a pszichiátrián fejbelövik shotgunnal a T-1000-est, és a szétnyíló fej a szemünk láttára olvad ismét össze. Filmtörténeti jelentőségű trükkfelvétel.
– A T-800-as össztüzet zúdít a Predatorból ismert óriási tűzerejű géppuskával a rendőrségre, és az ezernyi ellőtt golyó ellenére senkit nem öl meg. Ez a Terminátor már nagyon nem az, akit az első részben megismertünk.
– ”Hasta la vista, baby!”
– Schwarzi búcsúja a kohóban. Cameron legérzelmesebb filmes pillanata. Igen, még a Titanic zárójeleneténél is szomorúbb.
A film sorsa
A 102 millió dolláros büdzsé végül jócskán visszatermelődött, hiszen a filmre 519 millió dollár értékben adtak el jegyeket világszerte, ami elképesztő szám volt akkoriban. Az ítélet napja négy kategóriában (legjobb hang, legjobb hangvágás, legjobb smink és legjobb speciális effektusok) is megkapta az Oscart, pedig a hasonló látványfilmeket akkoriban még meglehetősen távolsagtartóan kezelte az Akadémia.
A Carolco a kilencvenes évek közepére csődbe ment, így Kassarék nemigen gondolkodhattak folytatásban, és Cameront láthatóan nem is igazán érdekelte a dolog, inkább elment elsüllyeszteni egy jókora óceánjárót. Végül Andy Vajna, ha nehezen is, de 2003-ra összehozta A gépek lázadása alcímű harmadik részt Jonathan Mostow rendező segítségével, csakhogy a 200 millió dolláros büdzsé visszatermelhetetlenül soknak bizonyult. A 433 millió dolláros összbevétel nagyjából nullára hozta a projektet (a bevétel kb. fele a moziknál marad, csak a többit kapja meg a forgalmazó), ezzel is megnehezítve a további folytatásokat. Amik persze jöttek így is (Megváltás, Genisys), de a franchise részről részre ért el újabbnál újabb mélypontokat. Cameron és Schwarzenegger továbbra sem tettek le a dologról, szóval valószínűleg lesz még Terminátor-film. A kérdés csak az, maradt-e néző, aki ezek után még kíváncsi lehet rá.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!