Szuperagy
2021.05.13. (Superintelligence) Egy tipikus háziasszonnyal sosem történik semmi – és Carol (Melissa McCarthy) meghökkentően tipikus háziasszony – volt eddig. De most egyre furcsább dolgok történnek vele. Először visszabeszél neki a tévéje, azután beszól a telefonja, majd végül a mikrohullámú sütője is szemtelenkedni kezd vele, és ő persze azt hiszi, valaki viccelni próbál vele. Vagy esetleg megőrült kicsit. Pedig a helyzet még ennél is súlyosabb: a világ első szuperintelligenciája őt választotta kísérleti alanyául, hogy megvizsgálja a kimeríthetetlen gépagy hatását az emberekre: hogy aztán a tanulságok leszűrése után átvegye a hatalmat a Földön. Nincs olyan terminátor, amely meg tudná állítani a szörnyen okos tervet… legfeljebb egy kedélyes, duci és nagyon elszánt háztartásbeli.
KRITIKA
Melissa McCarthy és kedves rendező férje, Ben Falcone nem adják fel a közös karriert. Pedig most már tényleg nagyon itt lenne az ideje.
Kovács Gellért
Ez a sci-fi-elemre épített, igencsak ingatag romantikus vígjáték a negyedik McCarthy-Falcone-projekt (időközben pedig már bemutatásra került a Netflixen az ötödik is, A lecsap csapat), amelyben az egyébiránt tényleg tehetséges színésznő ismételten igyekszik elhitetni velünk, hogy a karaktere elragadó, s remekül elboldogul a számára kialakított poénkörnyezetben.
Bár a Szuperagy valamivel elviselhetőbb, mint a páros előző próbálkozása, A partiállat (tán azért, mert jelen esetben nem ők jegyzik a forgatókönyvet), ám most is legalább annyira távol vagyunk az igazán minőségi szórakoztatástól… Mint amennyire az alapötlet váza akár a mindennapjainkból is ismerős lehet.
A címszereplő az önhatalmára ébredő mesterséges intelligencia, azaz Szuperagy (eredeti hangja James Corden), aki merő kíváncsiságból nem pusztítja el az emberiséget, s kire másra, mint a McCarthy által alakított figurára bízza annak bebizonyítását, hogy érdemesek vagyunk az életre. Hősünknek annyi a feladata, hogy meghódítsa a férfit (Bobby Cannavale), aki nagyon tetszik neki.
A két színész párosa tulajdonképpen még működik is, és leginkább ennek köszönhető, hogy nem lesz a film silány. „Csak” ásítósan középszerű, vicctelen viccekkel és jó néhány kifejezetten kellemetlen mellékszereplővel. Ahhoz pedig, hogy kitaláljuk a befejezést, sem szupernek, sem intelligensnek nem kell lenni – igazából filmet is felesleges volt forgatni ezért.
106 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!