Teljes titoktartás
2020.07.23. (Les traducteurs) Kilenc műfordító gyűlik össze egy vidéki kúrián. Egy páncélozott teremben íróasztalhoz ülnek, hogy a legnagyobb titoktartás mellett lefordítsák egy világrengető sikerkönyv utolsó kötetét. De úgy tűnik, hiába minden óvintézkedés: a regény első tíz oldala egyszer csak feltűnik az interneten, és egy ismeretlen zsaroló elképesztő összeget követel, hogy ne hozza idő előtt nyilvánosságra a folytatást. A helyzet egyre feszültebb, mindenki gyanús: ki szivárogtathatta ki a szöveget?
KRITIKA
Kilenc kicsi műfordító és a paranoiás könyvkiadó esete, avagy lehetett volna ebből egy pazar és modern whodunit az öreg kontinensről… Csak meg kellett volna rendesen írni!
Kovács Gellért
Régis Roinsard különleges közegben játszódó bűnügyi filmje nem csak azért csikorog, mert minél többet idéznek a sztoriban kulcsszerepet játszó, lefordításra váró, képzeletbeli bestsellerből, annál nyilvánvalóbb, hogy borzalmasan rossz lehet az a könyv (de ez még lehetne ironikus kacsintás is kifelé, elvégre rengeteg rettenetes sikerregényt ismerünk, jaj, de még mennyit!), hanem leginkább azért, mert felszínesek és komolytalanok a fordulatai, a szereplők pedig csak annyira érdekesek, amennyire 2020-ban izgalmas lehet önmagában az, hogy különböző országból érkezett emberek más és más nyelven beszélnek – már ha persze az anyanyelvükre gondolunk.
Pedig Roinsard igazán kiváló karakterszínészekkel gazdálkodhatott – volna, ha tudott volna velük bármit is kezdeni. Figurái unalmas archetípusok, akiket úgy igazán megmozgatni sem képes a film. Pedig nagy szüksége lett volna rá, hiszen viszonylag hamar kiderül, ki az, aki ellopta az aranyat érő regény oldalait, s ki zsarolja a kiadót. Onnantól pedig az újabb csavarintásokkal, vagy a jellemek építésével kellett volna lekötni a nézőt – mindez pedig csak azért nem jár teljes kudarccal, a Teljes titoktartás azért képes egy közepes zsánerfilm benyomását kelteni, mert ugyan a szkript riasztóan buta és logikátlan, legalább van ritmusa, a színészek pedig így is kitesznek magukért. Mintha ők tényleg meglátták volna a mély titkot ott, ahol csak a felszín ordít.
105 perc, francia-belga
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!