Nyomorultak
2020.03.12. (Les misérables) Stephane vidéki rendőr, nemrég költözött Párizsba és egy civil ruhás bűnüldöző egységhez kerül a város legproblémásabb negyedébe. A törvénytisztelő férfi számára sokkolóan hat, hogy az itt szolgálatot teljesítő kollégák az erőszaktól sem riadnak vissza szolgálatteljesítés közben, és teljesen szabadon értelmezik a törvényeket. A háromfős csapat tagja a rasszista fehér Chris és az afrikai származású, muszlim Gwanda, akik nem kímélik a külváros lakóit, s maguk is elsüllyednek a korrupció és bűn mocsarában. Stephane-nak rá kell döbbennie, hogy a környéken sajátos igazságszolgáltatás működik, ahol a békét a különféle bűnbandák tartják fenn, törékeny alkuk és pillanatnyi megállapodások alapján. S elég egy szikra, hogy fellángoljon a megállíthatatlan erőszak. A film azon a környéken játszódik, ahol a rendező, Ladj Ly felnőtt; Párizs legszegényebb bevándorlónegyede nemcsak a francia főváros egyik legveszélyesebb környéke. A Nyomorultak az azonos című rövidfilm egészestés változata, amelyet a 2005-ös párizsi külvárosi zavargások inspiráltak. A film világpremierje az ’A’ kategóriás Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában volt, az alkotás az Arany Pálmáért versengett és elnyerte a zsűri díját. A film Franciaország Oscar-nevezettje az idegen nyelvű film kategóriában és a szakma egyöntetű véleménye szerint esélyes nemcsak az Oscar-jelölésre, de akár a díjra is. A filmet három kategóriában jelölték az Európai filmdíjra, s esélyes a legjobb film, a legjobb elsőfilm, a legjobb forgatókönyv díjainak elnyerésére. Egyöntetű vélemények szerint a Nyomorultak 2019 egyik legjobb, legfelkavaróbb filmje.
OSCAR-JELÖLÉS 2020
(Legjobb nemzetközi játékfilm)
KRITIKA
Az elsőfilmes Ladj Ly a saját sztorijával rengette meg a világot. A bravúros debüt Oscar-jelölést ért.
Csákvári Géza
Kezdjük a legfontosabbal: Ladj Ly első rendezése annyira van közös nevezőn Victor Hugo klasszikus regényével, hogy Montfermeil-ben játszódik. és ebben az, immár hírhedt kelet-párizsi városrészben most is számkivetettek élnek. Ami azonban mégis lazán összeköti Hugo és Ly világát, hogy egy olyan világról mesélnek, ahol mindenki francia, csak éppenséggel lehet, hogy a fehérek mellett fekete bőrű, netán muszlim, vagy esetleg roma. Mindenki a társadalom polgára. Ly világában az összetartó erő a foci, együtt drukkolnak a francia válogatottnak. Egyszóval az új Nyomorultak nagyon sok olyan tényezővel foglalkozik, amelyek kapcsán csak úgy röpködnek a különböző prekoncepciók és az ideológiák. Nem mellékesen A gyűlölet című klasszikus is az úgynevezett Montfermeil-kánon része, nem véletlen, hogy Mathieu Kassovitz együtt ült Ladj Ly csapatával Cannes-ban a világpremieren, és a Nyomorultak alkotói egyfajta előzményként tekintenek a magyar származású rendező művére.
A Nyomorultak alapját valós események szolgáltatják: 2008-ban a rendező lefilmezte, ahogy francia rendőrök bántalmaztak egy bevándorló gyereket, mire a hivatalos szervek később megkeresték, és azt mondták neki, hogy jobban teszi, ha hallgat. Ly így is tett, míg meg nem ismerkedett Romain Gavrasszal, aki mesélt az apjának, az Oscar-díjas Costa-Gavrasnak az esetről, aki végül nyilvánosságra hozta a felvételeket. Ladj Ly 2017-ben készített egy rövidfilmet, amelyet az áldozatok szempontjából mutatott be. Nyilván érezte, hogy sokkal bonyolultabb ennél a történet, így első egész estés rendezésében komplex módon tárja fel az eseményeket, miközben, szinte láthatatlan módon társadalomkritikát fogalmaz meg.
A film úgy indul pedig, mintha csupán egy klasszikus zsarufilm lenne: Stephane Ruiz rendőrbrigadérost épp most helyezték át egy burzsoá környezetből, és harmadik zsaruként a fehér Chris és a nigériai származású Gwada mellé osztják be. Ruiz képviseli a liberális világnézetet, Chris klasszikus konzervatív, Gwada meg afféle bevándorló, aki beállt a törvény őrei közé. Ly történetében pont ő lesz az, aki gumilövedékkel arcon lő egy tizenéves kisfiút. Ezt lefilmezi egy drónra szerelt kamerával a szintén fiatalkorú Buzz, és elindul a hajsza a felvételért. A megosztott, egymással vitázó rendőrcsapat mellett az összes náció és kultúra képviselője magának akarja a felvételt, mert a hatalom zálogát, garanciáját látják benne.
Egy szimbolikus háború robban ki a szemeink előtt, amelyben egyetlen tényező erősebb mindennél: az agresszió és az erőszak öngerjesztő ereje. A vizualitás terén pedig Ly mindent megtett azért, hogy úgy érezzük, felrobban a vászon a sok energiától. Ez már önmagában parádés kivitelezés, ám ami miatt a film fellövi magát a jól megcsinált kategóriából a zseniálisba (a kánonban A gyűlölet mellé), az a megdöbbentően erős lezárás. A káoszban a békével és az emberséggel próbálkozó Ruiz heroikus és makulátlan karaktere szembe találja magát egy Molotov-koktéllal. Nem az a fontos, hogy azt eldobja-e az, aki a kezében tartja, hanem maga a helyzet. Drámaiság és sorstragédia a lehető legmagasabb fokon.
104 perc, francia
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!