A boldogságvirág
2020.02.13. (Little Joe) Alice egyedülálló anyaként neveli fiát, míg csoportvezetőként dolgozik egy növénynemesítő cégnél. Éppen egy nagyon különleges virágon kísérleteznek, amely nemcsak szépsége, de jótékony hatása miatt is ragyogó bevételekkel kecsegtet a nemzetközi piacon. Ha megfelelő hőmérsékleten tartjuk, gondosan öntözzük és még beszélünk is hozzá, a virág képes boldoggá tenni a környezetét. A szabályokat megszegve Alice hazavisz egy példányt és fiának, Janónak ajándékozza. A növényt közösen Jancsikának keresztelik, ám ekkor még nem sejtik, hogy a növény illatának rejtélyes mellékhatásai is lehetnek.
KRITIKA
Jessica Hausner testrabló virágos filmje érdekes kérdéseket feszeget, de kissé túlcizellált.
Arányi Zsuzsanna
Alice, az egyedülálló anyuka (Emily Beecham) szinte minden idejét a munkájának szenteli, de közben gyötri a bűntudat, hogy elhanyagolja kiskamasz fiát, Joe-t (Kit Connor), akit úgy igyekszik kárpótolni, hogy szó szerint haza viszi a munkáját: Joe ugyanis megkapja a róla elnevezett növényt, amit anyja és kollégái kísérleteztek ki. A génmanipulált virág különlegessége, hogy ha megfelelő időt és energiát szánsz rá, a törődést antidepresszáns hatásával hálálja meg. Csakhogy teremtői sterilnek alkották meg, így a növény kénytelen más úton elérni, hogy reprodukálják… Jessica Hausner (Lourdes) új filmje vizualitásában lenyűgöző, a buja, harsány színek és a szögletes terek találkozása izgalmas disszonanciát kelt. Ehhez hozzájön az eklektikus zene, ami néhol tam tam dobbal kísért sámánénekre hajaz, és funkcióját ellátva helyenként erősen próbára teszi az idegeinket. A boldogságvirág műfaja nehezen fogható meg: kiállásában sci-fire emlékeztet, működési mechanizmusát tekintve olykor delejező paranoiahorror, de alapvetően egy bőr alá kúszó dráma az anyaságról és a boldogság fogalmáról. A probléma csak az, hogy Little Joe pollenje az alkotókat is elbódította kissé, és annyira beleszerettek a saját filmjükbe, hogy néha az az érzésünk, csak azt nézzük, ahogy a film illegeti magát egy tükör előtt, hogy milyen szép kiállítású – ebben az ötletben sokkal több lett volna egy túlnyújtott Black Mirror-epizódnál.
105 perc, brit-osztrák-német
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!