Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 5 + 8    

A password will be emailed to you.

A feltaláló

2020.02.06. Dr. Béres József laboratóriumi kutatóként a hatvanas évek végén felfedezte, hogy a növények számos betegségét az alapvető nyomelemek hiánya okozza, s ezek pótlásával a tünetek orvosolhatók. Felismerését továbbgondolva ráébredt, hogy ez az elv az állatoknál, sőt az embereknél is igaz lehet. Hosszas kísérletezés után, 1972-ben alkotta meg legendás készítményét, a Béres Cseppet, amelyet először saját magán próbált ki, majd súlyos beteg húgának is adott belőle. A Béres Csepp híre szájról szájra terjedt, egyre többen fordultak a kutatóhoz, azonban a szocialista hatalom nem nézte jó szemmel Béres József tevékenységét, minden eszközt bevetettek, hogy megtörjék a népszerűségét és megakadályozzák a készítmény terjedését. Börtönnel fenyegették, még bírósági eljárást is indítottak ellene kuruzslás vádjával, de a kutató minden fenyegetés ellenére kiállt a felfedezése mellett, és humánus, igazságkereső személyisége sokakat az ügy mellé állított.

KRITIKA

Nem életrajzi film ez, inkább csak szoboravatás.

Tóth Csaba

afeltaláló01A Béres József és a Béres Csepp történetét feldolgozó film eredetileg egy négyrészes minisorozatként futott a Duna Televízióban, és a négy epizódot egy filmbe összedolgozva, új, még sosem látott jelenetekkel kibővítve született meg a most mozikban bemutatkozó A feltaláló. A tévés jelleg érződik is a projekten: a nem túl izgalmas képi világ és a hasonlóan jellegtelen filmzene például eléggé érezteti velünk, hogy ez a történet eredetileg nem a mozivászonra készült. Ettől függetlenül nem ez A feltaláló legnagyobb baja. A forgatókönyv érezhetően nem hús-vér emberként kezeli Bérest, inkább csak ő a nagybetűs JÓ EMBER prototípusa, aki az ellenszél, valamint az életét megkeserítő besúgók és kommunisták dacára saját szabadságát is kockáztatva vállalja, hogy egy ország gyógyítójává váljon. A feltaláló tipikus példája annak, amikor a dráma csak a külvilág kihívásaiból érkezik, és nem épül be a főhős karakterébe, lelkébe, jellemébe. A végeredmény egy túlságosan egysíkú figura, aki pont ugyanolyan a film elején, mint a végén. A feltaláló láttán nem érződik, hogy az alkotóknak szándékában állt volna Béres József személyiségének mélyére ásni, megelégedtek azzal, hogy a történetét felmondva dicsőítsék őt és a találmányát. A szándék nyilván nemes, csakhogy pont az ilyen jó szándékú filmeket szokás a lehető leggyorsabban elfelejteni.

voxmeter045

120 perc, magyar

Kapcsolódó cikkek:
Sarlatán
Poszter-mustra #4
A magazin: 2011. december

Kapcsolódó cikkek:

  1. Kritika: Szürke senkik
  2. Kémesítve
  3. Kritika: A berni követ

 

Szólj hozzá!