Házassági történet
2019.11.28. (Marriage Story) Noah Baumbach kíméletlen, de egyben szívmelengető képet fest a nézőknek egy házasság széthullásáról és egy család összetartásáról.
KRITIKA
Noah Baumbach egyszer már forgatott egy húsba vágó filmet egy válásról, de A tintahal és a bálna még a gyerekek szemszögéből mutatta be az eseményeket. Ezúttal a szülők vannak soron.
Tóth Csaba
Ha van igazi fesztiválkedvenc film idén, akkor az a Házassági történet. A velencei világpremierje óta gyakorlatilag nem rendeznek úgy jelentősebb filmfesztivált a világon, hogy Baumbach új rendezése ne szerepelne a programban. Bár kétségtelenül a Martin Scorsese-féle Az ír számít a Netflix igazi Oscar-nagyágyújának idén, könnyen előfordulhat, hogy a végső dicsőség mégis ezé a csendes kis független filmecskéé lesz, ami ideális Netflix-alapanyag, lévén az, hogy két (vagy több) ember veszekedik egy szobában, nem igényel feltétlenül nagy vásznas megtekintést. Baumbach filmjére szokás azt mondani, hogy igazi színészközpontú mozi: pattogós dialógusokra, gyors érzelmi változásokra épül, és az operatőri munka, vagy a film vágása sosem tolakodik előtérbe, inkább csak hagyják érvényesülni a szereplők játékát és a forgatókönyv mondatainak kiforrottságát. A rendező ezúttal egy végtelenül személyes filmet készített, lévén a saját válásának (Jennifer Jason Leigh színésznőtől vált el még 2013-ban) történetét dolgozta fel, és tette át fikcióba. Ráadásul az egyik főszereplőnek éppen azt a Scarlett Johanssont kérte fel, aki akkoriban maga is átesett egy váláson, így ő is személyes projektként tekintett a Házassági történetre. Ennek ellenére ez elsősorban Adam Driver filmje. Bár érződik, hogy Baumbach igyekezett kiegyensúlyozni a férfi és a női oldalt, kibújni nem tudott a bőréből: mivel a saját válását dolgozta fel, az azonosulási pontja érezhetően Adam Driver karaktere, Charlie. Szerencsére Johansson Nicole-ját sem akarja gonosz hárpiaként ábrázolni, de az azért 
érződik, hogy melyik szereplővel szimpatizál igazán. Ha fel lehet róni bármit a Házassági történetnek, akkor ez az. Viszont az is nehezen elvárható, hogy ha valaki a saját sztoriját meséli el nekünk, akkor a mesét ne a saját szemszögéből nézve mondja el. Nem egyszerű az embernek kibújni a saját bőréből, és Noah Baumbach erre nem is volt képes. Ezt leszámítva azonban a Házassági történet hibátlan mozi.
Az író/rendező csodálatosan mutatja be, milyen iparág épült a válás folyamatára, és az ebben dolgozó emberek hogyan tették magukat nélkülözhetetlenné. Izgalmas látni, ahogy egy békésnek induló „Jaj, majd mindenben megegyezünk kultúremberek módjára”-típusú válás hogyan megy át fokozatosan egymás megutálásába és teljes kizsigerelésébe azután, hogy a történetben megjelennek az ügyvédek, akik egy teljesen más szűrőn át látják és láttatják kettőjük történetét. A film zseniális jelenetek sokaságán (a nagy veszekedést színészi mesterkurzusokon kellene tanítani) keresztül mutatja be, ahogy két ember egy jogi procedúra hatására fokozatosan elhidegül egymástól. Baumbach izgalmas oldaláról fogja meg a már sokszor látott témát, és olyan valószerűen és életszagúan rakja elénk, mintha csak egy kényelmetlenül fájdalmas dokumentumfilmet néznénk.
136 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!