Valan: Az angyalok völgye
2019.11.21. Péter (Krisztik Csaba) nagyvárosi rendőrként emberkereskedők után nyomoz Brassóban. Az életét annak szenteli, hogy eltűnt lányokat találjon meg. Minden megmentett lányban valahol a saját húgát, Julit látja. Julinak huszonkét évvel ezelőtt nyoma veszett szülővárosukban, a romániai forradalom káoszában felbolydult Valanban. Péter egy telefonhívás miatt kénytelen visszatérni az erdélyi bányavárosba, amikor felmerül a gyanúja, hogy testvére holtteste került elő a hófödte fenyvesek között. A múltba vezető nyomozás útvesztőjében a férfinek nemcsak a várost fojtogató bűnözéssel kell megküzdenie, hanem a saját démonjaival is.
KRITIKA
Bizony, volt olyan Q-ügyosztály-epizód, amely ennél jóval gyengébbre sikerült.
Kovács Gellért
Bagota Béla az a fiatal rendező, aki elkészítette azt a magyar filmet, amely simán hozza egy jobban sikerült északi krimi színvonalát. Ráadásul a Valan nem valami mesterséges, művi közegben végzi feladatát meglehetősen tisztességesen, hanem hiteles környezetben, élő karakterek között, egy fagyos, reménytelen, festői településen, Erdélyben – ám közben persze mindvégig műfajban maradva.
A zsánertől elvárhatóan fájdalmas tekintetű rendőrkarakterünket Péternek hívják, aki munkájába temetkezik, mert minden bizonnyal így is igyekszik vezekelni húga elvesztéséért. Amelyért ő ugyan nem felelős, de mégis mardossa a lelkiismeret-furdalás. Pedig a romániai forradalom zűrzavarában, pláne kisfiúként, aligha tehetett volna bármit, hogy megakadályozhassa testvére eltűnését. Akinek holtteste hosszú évtizedek után előkerül, Péter pedig addig nem nyugszik, amíg ki nem deríti, hogy ki a felelős a lány s több másik gyermek haláláért.
Mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, úgy építette fel Bagota a filmet, a zseniális operatőr, Garas Dániel képei pedig mindent megtesznek azért, hogy a szomorúan gyönyörű táj a lehető legérzékletesebben szolgálja a koncepciót – vagyis ne csak a cselekmény, de a hangulat is segítsen minket abban, hogy jó mélyen elmerülhessünk a hófödte bűnökben, illetve azok kinyomozásában. Viszont az eminens történetszerkesztés olyannyira ragaszkodik a vonatkozó bűnfilmek által bejáratott sémákhoz, hogy ez a mélység a szórakoztatáshoz ugyan bőven elég – egy 
igazán felejthetetlen filmhez viszont nem feltétlenül. Igaz, leginkább azért, mert bár a főszereplő Krisztik Csaba tökéletes alakítása (és a számos, egészen kiváló erdélyi színész) kárpótol minket, a legtöbb soron következő jelenet s azok fordulatai előre kitalálhatóak. Ami szintén azért lehet, mert Bagota nem feltétlenül kísérletezik: megelégszik azzal, amivel nagyjából biztosra mehet. S az sem kevés.
Az igazán emlékezetes moziélményhez talán az is kellett volna, hogy még egy kicsit többet csempésszen a történetbe abból, ami csak arra a közegre jellemző, amelyben játszódik. Ha kicsit politikusabban mesél. Valamint az is csak használt volna a filmnek, ha az erőszak ábrázolásában is messzebbre merészkedik. Bagota egyszerre igyekszik kemény és óvatos lenni: erőteljesen beemel egy hosszú évtizedek óta aktuális s egészen a közelmúltig súlyos tabutémának számító jelenséget, ám ügyel arra, hogy egyes figurák kényelmesen filmszerűek maradjanak – olyanok, amelyektől csak a vászon előtt ülve kell tartanunk. Ezzel a megtekintést biztonságossá, filmjét talán túlságosan is könnyen fogyaszthatóvá formálta. Ami önmagában még nem baj persze, mert így sem hazudik. De kicsit több kurázsival még nagyobb dobás lehetett volna a Valan – Az angyalok völgye.
98 perc, magyar
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!