Interjú: George A. Romero
George A. Romero: „Nincsenek rémálmaim, mert nektek adom őket”
1968-ban megteremtette a zombifilm műfaját, többször is dolgozott együtt Stephen Kinggel, és most a Marvel számára ír zombis képregényt. A horror műfaj nagy öregje, a Stan Lee-re zavarba ejtően hasonlító George A. Romero volt az idei Karlovy Vary-i Filmfesztivál egyik díszvendége, és ez alkalomból sikerült leülnöm vele egy jó hangulatú beszélgetésre. (Az interjú a VOX mozimagazin 2015. augusztusi (220.) számában található!)
Tóth Csaba
Mr. Romero, az miért van, hogy a horrorfilmesek a legaranyosabb fickók a világon?
Fogalmam sincs, de van benne valami. David Cronenberg fantasztikus fickó, Stephen Kingnél kedvesebb embert elképzelni is nehéz lenne… Talán azért vagyunk ennyire kedvesek és kiegyensúlyozottak, mert nincsenek rémálmaink. Nektek adjuk őket. (nevet)
Már sok-sok éve viseli ezt a vastagkeretes szemüveget. Soha nem akarta lecserélni?
Nyilván tetszik, azért választottam magamnak, egy idő után pedig egyszerűen a védjegyemmé vált. Most már ragaszkodom hozzá.
A horrorfilm műfaját többnyire arra használják, hogy ráhozzák a frászt a nézőkre, ugyanakkor komoly társadalmi kritikát is meg szoktak fogalmazni általa. Önnek melyik a fontosabb?
Az ideális állapot az, ha egy horrorfilm mind a kettőre képes. Viszont máig azt vallom, hogy nincs értelme nekiállni filmet forgatni, ha az ember nem akar valamit közölni vele az őt körülvevő világról. Még sosem csináltam olyan horrort, mint például a Péntek 13, ami nem akar semmi többet, csak szórakoztatni. A filmjeim felszínesen nézve egyszerű horrorok vagy komédiák, de mindig azon vagyok, hogy a felszín alatt valamilyen üzenetet is magukban hordozzanak. Amikor nézek egy filmet és azzal találkozom, hogy semmiféle mélységgel nem bír, az nekem máig csalódást jelent.
Ha most készíthetne egy új zombifilmet, abban milyen társadalmi kritikát fogalmazna meg?
A legfőbb gond egy filmkészítő számára, hogy a nagy társadalmi problémákat nagyon nehéz átültetni egy filmbe úgy, hogy a végeredmény szórakoztató legyen. Nem lenne egyszerű dolgom, ha például a mai gazdasági problémákról szeretnék zombifilmet forgatni. Sajnos fogalmam sincs, hogyan lehetne például zombifilmet csinálni az ISISről, pedig remek témának tartom. A jó zombifilmek lényege azonban mindig ugyanaz: hogyan képesek az emberek igazán aljas módon bánni egymással. Azt hiszem, ha holnap valaki egy nagy zsák pénzt adna a kezembe azért, hogy csináljak neki egy horrort, akkor a bevándorlás témájára hegyezném ki a filmet. Észak-Amerikában és az Egyesült Államokban ez most egy nagyon forró téma.
Néhány másik társával együtt a modern horror egyik megteremtőjének tartják. Mit gondol, mi az, amit ez a ’60-as és ’70-es években aktív generáció tudott?
Volt egy The American Nightmare című dokumentumfilm, ami bemutatta azt a generációt. Benne volt Wes Craven, John Carpenter, Sean Cunningham, Tobe Hooper… meg én. A furcsa az egészben, hogy sokan próbálják belemagyarázni a filmjeinkbe a politikát és a politikai mondanivalót, de az igazság az, hogy olyan filmeket akartunk készíteni, amilyeneket szerintünk igényelt a közönség, és amit mi is örömmel forgattunk le. Természetesen volt mondanivalónk a bennünket körül vevő világról – már csak a korszellemből adódóan is -, és ezt bele is raktuk a filmjeinkbe, de a lényeg az volt, hogy olyan kommerciális filmeket akartunk készíteni az embereknek, amilyeneket rajtunk kívül nem készített más. Nem magunknak forgattunk, olyan filmeket akartunk készíteni, amiket aztán el is lehet adni.
A generációjukra milyen hatással volt Roger Corman munkássága?
Őszintén szólva Corman korai munkáit nem nagyon csíptem. Ezek az olcsó, kartonpapírból készült díszletházak… Fiatalon nem sokra tartottam a filmjeit, de ma már más a helyzet. Tisztelem őt azért, mert rengeteg fiatal filmest segített elindulni a pályán.
Hány alkalommal mondta azt a karrierje során, hogy soha többé nem készít zombifilmet?
Egyedül Az élőhalottak éjszakája után mondtam ki ezt, és akkor tíz éven át tartottam is magam hozzá. Az a film annak idején jó pénzt hozott, és nagyon sokáig műsoron tartották a mozik. Nem kerestünk vele sokat, de a lényeg, hogy kerestünk vele. Én azután új utakat akartam keresni, és innen jött a kijelentés, hogy nem csinálok több zombifilmet. Aztán úgy négy évvel a premier után a franciák valahogy felfedezték és felkapták a filmet, és Az élőhalottak éjszakája azután már nem csak egy relatíve sikeres horror volt, hanem hirtelen fontos filmmé vált. És innen jött a nyomás, hogy talán mégis készítenem kéne egy újabbat. Most megint ott tartok, hogy nem tervezek készíteni többet. Először is ötletem sincs hozzá, másodszor meg a Z világháború óta senki nem akar alacsony költségvetésű zombis horrorra pénzt adni, pedig az az én igazi terepem.
És ha már zombifilmes ötletek: a Holtak hajnala fogyasztói társadalomkritikája honnan jött?
Valahogy elém került ez a bevásárlóközpont. Soha korábban nem láttam még egyet sem, és olyannak láttam, mintha valami óriási templom volna. Jött is az ötlet, hogy egy farmház helyett inkább ide zárjam be a hőseimet. Éreztem, hogy ez egy ideális helyszín lesz egy társadalmi szatírához. Megírtam a forgatókönyvet, Dario Argento pedig finanszírozta a büdzsé nagy részét.
Mostanában új területen hódít: a videojátékokén…
Szerepelek is egyben (nevet), a Black Ops sorozat Call of the Dead című részében. Engem kell benne kinyírni. A múltkor odajött hozzám két tizenkét éves forma kissrác autogramot kérni. Mondtam nekik, hogy nem vagyok filmsztár, erre ők azzal jöttek, hogy szerepelek a kedvenc videojátékukban. (nevet)
A fiatalok ismerik a filmes munkásságát?
Szerencsés vagyok, mert minden régi munkám hozzáférhető DVD-n, ezért a fiatalabb generációk is megnézik. Az a vicces, hogy még azok a címek is egész szépen fogynak, amikre a moziban anno egy jegyet sem sikerült eladnunk. (nevet)
Néhány filmben színészként is feltűnt, például A bárányok hallgatnakban…
Pittsburgh jó néhány éven át igazi filmes paradicsom volt, egy csomó filmet forgattak arrafelé. Azt hiszem, a Flashdance volt a legismertebb közülük. Akkoriban Pittsburghben éltem, és mivel Jonathan Demme régi jó barátom, meghívott, hogy ugorjak be egy cameóra, így kerülhettem a filmbe. Annyi volt a dolgom, hogy fegyőrként kirángassam Jodie Fostert, miután Lecter elmondja neki a mondókáját a bárányokról.
19 évesen egy Hitchcock-filmen, az Észak-északnyugaton is dolgozott. Milyen volt a mester?
Ez igaz, de vele sajnos nem találkoztam. Azzal a stábbal dolgoztam, akik a háttereket vették fel a későbbi autós háttérvetítésekhez. Minden alaposan meg volt tervezve, mindenki storyboardok alapján dolgozott. Ha Hitch-csel nem is, de legalább Cary Granttel találkozhattam.
Azt olvastam, hogy sokáig úgy volt, ön rendezheti A kaptár-franchise első részét. Mi történt?
Nem szerették a forgatókönyvemet. (nevet) A Constantin Film felkért, hogy írjak nekik forgatókönyvet a játék alapján. Szorosan együtt dolgoztam a játékot készítő Capcomos fiúkkal, és mindenki imádta a szkriptemet. Aztán odakerült a Constantine vezetője, Bernd Eichinger asztalára és ő elutasította. Egy olyan fickóról beszélünk, aki soha életében nem játszott egyetlen videojátékkal sem. Azt se tudta, hogy milyen játék jogait szerezte meg.
Mennyiben különbözött az ön változatta attól, amit később a moziban láthattunk?
Az enyém nagyon hű volt a játékhoz. Egyébként az a forgatókönyv valahogy felkerült az internetre. Ha akarod, el tudod olvasni.
Szeret videojátékokkal játszani?
Nem. (nevet) A többségük túl komplikált számomra. Azt hiszem, az utolsó játék, amit végigjátszottam, az a Legend of Zelda volt még valamikor a nyolcvanas években.
A karrierje során főképp eredeti forgatókönyvből dolgozott, de néhány adaptáció – például Stephen King írásáé – is fűződik a nevéhez. Adaptálni nehezebb, mint új történetet írni?
A Creepshowra sokszor mondják, hogy adaptáció, pedig nem az. Stephen azt mindig is filmnek szánta, szóval eredetileg forgatókönyv formájában álmodta meg. Ami tényleg adaptáció volt, az a Halálos árnyék, ahol én írtam a forgatókönyvet Stephen könyve alapján, és a verzióm nagyon tetszett Stephennek. Így fordulhatott elő, hogy én írtam a Tom Gordon, segíts! című könyvének forgatókönyv-változatát is, de ebből sajnos soha nem készülhetett el a film, a Kedvencek temetője esetében pedig ugyan elkezdtem írni a szkriptet, de Stephen úgy döntött, inkább ő maga írja át filmre a történetet. Ezen kívül, azt hiszem, a Majomszeretet volt az egyetlen eset, amikor nem saját ötlet alapján forgattam. Nem nagyon szeretek hozott anyagból dolgozni, mert a jó könyveket túlságosan tisztelem ahhoz, hogy túl sokat merjek változtatni rajtuk. Stephen esetében próbálok annyira hű lenni az eredetihez, amennyire az lehetséges.
Egyetért Stephen Kinggel abban, hogy Stanley Kubrick Ragyogás-adaptációja rossz film lett?
Egyáltalán nem. Imádom azt a filmet. Stephen mérgében megcsináltatta azt a remake-et, ami szerintem borzalmas lett. (nevet)
Több interjújában is elmondta már, hogy nem szereti a futó zombikat. Mi a baj azzal, ha futnak a zombik?
Hát az, hogy nem tudnának. Már halottak. (nevet) A térdük összecsuklana a megerőltetéstől.
A felesége mennyire vesz részt a filmjei készítésében?
Ez inkább az előző nejemre, Christine-re volt jellemző. Ő színésznő, így jó néhány filmemben is szerepelt. A mostani feleségem, Suzanne mindenben támogat, de a kreatív munkafolyamatokban nem vesz részt.
Ha már itt, Karlovy Varyban beszélgetünk, elmondaná, mi a véleménye a mostani európai filmművészetről?
Amerikába nagyon kevés film jut el Európából. Nagyjából azokat látom, amiket az Oscar-csomag részeként megkapok a szavazáshoz, mivel magam is a Filmakadémia tagja volnék.
Szokott járni még moziba?
Igen, de csak ritkán. Minden rendező azt pampogja, hogy az ő filmjét nagyvásznon kell látni, de az igazság az, hogy amikor egy rendező készíti a filmjét, ő maga se látja nagyvásznon. A forgatáson a kis kameramonitorok képét nézi, vágáskor meg a számítógépek monitorjait. Szóval ez egy hülyeség.
Mi volt az utolsó jó film, amit látott?
Imádtam az Eszeveszett meséket. Szuper volt.
Karlovy Varyba kivételesen nem egy saját filmjét kísérte el, hanem azért jött, hogy a kedvenc filmjét, a Michael Powell és Emeric Pressburger rendezte The Tales of Hoffmant ajánlja. Volt alkalma találkozni velük?
Egy jó barátom, Thelma Schoonmaker (Martin Scorsese állandó, 3 Oscar-díjas vágója) sokáig Michael felesége volt, és ő egyszer bemutatott neki. Legalább volt alkalmam elmondani neki, mennyire tisztelem őt és a filmjeit. Amúgy most is Thelma miatt vagyok itt. Eredetileg ő jött volna, de annyira leköti az új filmje Scorsesevel, hogy engem küldött maga helyett.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!