Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 6 + 9    

A password will be emailed to you.

Interjú: Barry Jenkins

Barry Jenkins: „Sokakat két fekete férfi csókja is ki tud akasztani”

Az idei Oscar-szezon egyik legnagyobb meglepetése a Holdfény című, három korszakot átívelő, fekete és meleg gettó love story. A film rendezője, az amúgy heteroszexuális Barry Jenkins nyolc évet várt arra, hogy a mozija elkészülhessen, de arra álmában sem gondolt, hogy január közepére már a legjobb drámának járó Golden Globe is a kezében lesz. Telefonon beszélgettünk.

Tóth Csaba

MoonlightElőző nagyjátékfilmed, az Orvosság búbánatra és a Holdfény között nyolc év telt el. Ez alatt végig a Holdfényen dolgoztál, vagy voltak más filmterveid is, amik nem valósulhattak meg?

Nyolc év alatt jó néhány filmterv volt a tarsolyomban, egészen konkrétan három teljes nagyjátékfilm forgatókönyvét megírtam. A Holdfényen pontosan 2013 decemberében kezdtem el dolgozni, és be kell valljam, sokáig azt hittem, hogy ez is a fiókban végzi majd.

A Holdfény esetében mi történt másképp, mint az elhullott filmterveidnél? Könnyebb most egy független filmet finanszírozni, mint néhány évvel ezelőtt?

A dolgok változnak, így a filmek finanszírozása és forgalmazása is. A közepes költségvetésű filmek szinte teljesen eltűntek a piacról, aki ilyenekben gondolkodik, annak van a legnehezebb dolga, viszont én a kisköltségvetésű mozik területén vagyok, ahol határozottan javult a helyzet. Ma ezen a területen jóval több cég mozog, mint korábban, és például hét-nyolc évvel ezelőtt az A24 nevű forgalmazó (ők ma a legsikeresebb független filmes forgalmazó cég az Egyesült Államokban – a szerk.) sem létezett, ami Amerikában felkarolta a Holdfény című filmemet, és nélkülük sosem készülhetett volna el. Persze első filmesként ma is ugyanolyan nehéz dolgom lenne, mint annak idején, de mivel ez a második filmem, már tudtam bizonyítani korábban, hogy meg tudom csinálni.

A filmed három korszakot ölel fel, így a két főhősödet három-három különböző színész játszotta el. A casting nehéz folyamat volt?

Messze ez volt a filmkészítés legnehezebb része. Nem a fizikai hasonlóság volt döntő számomra a színészek kiválasztásánál, inkább olyan embereket kerestem, akik szellemiségükben állnak rokonságban egymással. Ezt persze egyszerű kimondani, de nagyon nehéz az ilyen emberekre rátalálni. A dolgot még az is nehezítette, hogy minden korszakból két olyan színészt kellett találnunk, akik között a kémia is működik, szóval például egyszerre kerestük a tinédzserkorú Chiront és Kevint, mert hiába találtunk valakit, aki alkatilag és szellemiségében megfelelt volna, ha a partnerével nem volt meg köztük az összhang.

Csupa amerikai színésszel dolgoztál, leszámítva a James Bond-filmekből ismert Naomie Harrist. Miért épp rá esett a választásod Chiron anyjának szerepére?

'Moonlight' - Official Competition - 60th BFI London Film FestivalA filmem három szakaszában a főszerepeket mindig más színészek alakítják, ezért őket könnyű megkülönböztetni egymástól, viszont szerettem volna, ha az állandóság megőrzése miatt olyan szereplőm is van, akit mindhárom életszakaszban ugyanaz a színész játszik. Mivel a két főszereplőn kívül egyetlen olyan van, aki mindhárom szakaszban feltűnik, és ez Chiron édesanyja, egy olyan színésznőre volt szükségem, aki kaméleonként képes átváltozni, és meg tudja jeleníteni ugyanannak a figurának a különböző korszakait. Ez a karakter komoly átváltozáson megy keresztül, ezért egy képzett színész kellett, és sosem gondoltam volna, hogy pont egy brit lesz az, aki gyökeresen más kulturális háttérrel ennyire érezni fogja a figurát. Ez a szerep azért is volt kiemelkedően fontos számomra, mert részben a saját édesanyámon alapul. Később megtudtam, hogy Naomie-t is egy Jamaicából Angliába költözött egyedülálló anya nevelte fel, és akkor már tudtam, hogy nem is áll olyan távol a figurától, mint azt elsőre gondoltam.

Naomie-nak rengeteg jelenete van, mégis úgy hallottam, hogy összesen három nap alatt forgattátok le vele az összeset. Miért?

Sajnos vízumproblémák léptek fel. Keményen dolgoztunk azon, hogy Amerikában maradhasson, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy ez nem fog összejönni. Gyakorlatilag közvetlenül a forgatás előtt rendeztük át a teljes forgatási tervünket, és minden vele forgatott jelenetet beletömörítettünk három napba, mert a vízumproblémák csak ennyi időt tettek lehetővé a számunkra. A teljes forgatásra öt hetünk volt, de az ő jeleneteivel nagyon kellett sietnünk.

Még most is nehezen értem, hogy sűrítettétek ezt be három napba…

Kész őrület volt. A vicces az egészben, hogy az efféle nyomás hihetetlen pontosságot és koncentrációt képes kihozni a stábtagokból. Naomie trükkje az volt, hogy maximális felkészültséggel érkezett, mi pedig azzal trükköztünk, hogy az egy helyszínen játszódó jeleneteit rögtön egymás után rögzítettük, és próbáltunk olyan helyszíneket találni, amik közel esnek egymáshoz, hogy ne menjen el sok időnk a stáb költözésével.

A Holdfény egy nem túl ismert színdarabon alapul. Hogyan találtál rá?

Igazából nem én, hanem a film egyik producere, Andrew Hevia talált rá, aki személyesen ismerte a darab íróját, Tarell Alvin McCraney-t még a gimiből. Mivel Andrew tudta, hogy a crackfüggő anyámmal én is hasonló dolgokon mentem át, mint Chiron a filmben, ezért arra gondolt, hogy érdekelni fog a filmváltozat.

A személyes kapcsolódásodat a történethez egyedül az anya figurája jelenti?

Ő volt a fő kapcsolódási pont, de emellett akad még jó néhány. Én is Miamiban nőttem fel, és tudom, hogy milyen arrafelé szegénynek lenni. Valamint azzal is együtt tudtam érezni, hogy Chiron egyfajta csendes kívülálló a közösségében. Ez egy olyan történet, ami filmkészítőként azt is megmutatja, hogy ki vagyok én, és honnan jöttem, szóval könnyű volt kapcsolódnom hozzá.

moonlight01Érzelmileg nagyon erős jelenetek tömkelege van a filmben. Nehéz volt ezeket elmagyaráznod a gyerekszínészeknek?

Ez sosem egyszerű, és talán nem is ment volna, ha nem találok egy olyan segítőkész anyukát, mint amilyen Alex R. Hibberté (ő alakítja a kiskorú Chiront – a szerk.). A gyerekszereplők nem színészek, így nem erről az oldalról próbáltam velük megközelíteni a dolgokat. Ők is hasonló környezetből jöttek, mint ahol a film játszódik, és ismerik maguk körül a világot, én pedig azt szerettem volna elérni, hogy őszintén reagáljanak mindenre, és önmagukat adják. Ha az ember felnőttként kezelte őket, és őszintén elmondott nekik mindent, akkor ők is őszintén reagáltak.

Olvastam egy érdekes cikket egy amerikai lapban, miszerint egy meleg szerelmi történet csak akkor lehet sikeres, ha nincs benne szexjelenet. Egyetértesz ezzel? A Holdfényben nincs szexjelenet.

Ezzel azért vitatkoznék, mert van szex a Holdfényben, méghozzá a második szakaszban a tengerparton. Oké, közösülést valóban nem láthatunk, de ez attól még szexnek számít. Nekem elsősorban a karakterek érzelmei voltak fontosak, és a szex bemutatása csak addig érdekelt, ameddig az érzelmi oldalt erősíteni tudom általa. Nézőpont kérdése, hogy mi számít ma merésznek a moziban, de én azt gondolom, hogy sajnos sokakat még két fekete férfi szenvedélyes csókja is ki tud akasztani. Annak a part menti jelenetnek az volt a jelentősége, hogy megmutathattam általa, ahogy az érzelmeit éveken át magába fojtó főhősöm egyszer csak megélheti a vágyait, és kimutathatja az érzéseit. Úgy éreztem, hogy a sztori azon szakaszában a figurák a közösülésre még nem álltak készen, ezért nem is vittem ebbe az irányba a dolgot.

A teljes interjú a VOX mozimagazin 2017. februári számában olvasható!

Kapcsolódó cikkek:
A magazin: 2016. július
Oscar: A Gravitáció majdnem tarolt
10 Arany Málna a Jack és Jillnek

 

Szólj hozzá!