2011.05.26.- Ne engedj el!
KRITIKA
A Womb – Méh után egy újabb klón-drámát fogadhatunk a hazai mozikban. Ebben az utópiában ember-donorokat tenyésztenek ki, de a film persze nem a szervekről, hanem a lélekről szól.
Hlavaty Tamás
Mark Romanek számtalan zseniális videoklip elkészítése után 2002-ben összehozta első nagyjátékfilmjét (Sötétkamra), amelyben a thriller motívumok leginkább a főhős drámájának kidomborítását segítették. Most hasonló játékot láthatunk: a Kazuo Ishiguro regényét feldolgozó Ne engedj el! alapvetően fantasztikus film, de a tudományos háttér kizárólag arra szolgál, hogy berobbantsa az egzisztencialista motort. A mozgókép egy olyan világot mutat be, ahol az átlagéletkor száz év, a betegségek gyógyításához klónokat tenyésztenek ki belső szerveik miatt, majd szépen felnevelik, elhasználják, végül kidobják őket. Romanek a rá jellemző visszafogott modorban meséli el a három fiatal donor drámáját, néha talán túlzottan is visszafogott, mivel a mozi első felében alig kapunk valami impulzust. A szerelmi háromszöggel nem lakunk jól, a lassú tempó és kiváló atmoszférateremtés azonban végül meghozza gyümölcsét és a fináléra abszolút működik a dráma. A színészek sokat tesznek ezért: Knightley és Garfield mellett megint Carey Mulligan remekel – kevés ifjú színésznőnek áll jobban a sírás, mint neki. És ne feledkezzünk meg a tájról sem, mert az elegáns totálképek szinte külön szereplővé lépnek elő ebben a lét értelmét feszegető, minden szomorúsága ellenére pozitív moziban.
103 perc, brit-amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!