2011.02.17.- Visszatérés – Retrace
KRITIKA
Van, hogy egy film már annyira személyes, hogy a nagyközönség számára ettől már értelmezhetetlen.
Tóth Csaba
A film alapjául Mészöly Miklós Szárnyas lovak című novellája, valamint Marguerite Duras Nyár este fél 11-kor című kisregénye szolgált, de a két művet sajnos nem sikerült úgy összegyúrni, hogy ebből valami kerek egész szülessen. A párhuzamosan folyó két szál egyikében egy zsidó asszony a családjával tér vissza Svédországból a rendszerváltás előtti Romániába, hogy ott szembesüljön a Ceausescu-rendszer kegyetlenségével és a saját múltjával, a másikban pedig egy erdélyi férfinek kell szembeszülnie az elnyomással és felesége hűtlenségével. Elek Judit rendezőnő mindezt még személyessé is próbálta varázsolni, de az eredmény sajnos nem lett több a szokásos klisék felmondásánál a közép-kelet-európai történelem viharairól, köztük a Holokauszt borzalmairól. A Visszatérés – Retrace annyi mindent próbál meg elmesélni, hogy attól már túl töménnyé válik és sajnos a felesleges és kidolgozatlan mellékszálak (csalfa férj, rokon gyerek…) valamint a gyengébb színészválasztások (Kathleen Gati jól láthatóan képtelen megbirkózni egy mozis főszereppel és minden jelenetében túl sok) teljesen kiherélik a filmet. Mindehhez csatlakozik még a fantáziátlan képi világ (egy 2011-es filmben a flashbackeket már nem ildomos kontraszt nélküli fekete-fehérben mutatni), és ez így együtt bőven elég ahhoz, hogy a Visszatérés – Retrace is egyike legyen a tipikus hibákkal teli, nézhetetlen magyar művészfilmeknek.
98 perc, magyar-román
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!