Damsel
2022.05.26. (Damsel) Aprócska lova és egy piás pap társaságában a jómódú pionír, Samuel Alabaster átszeli a vad amerikai határvidéket, hogy megtalálja elrabolt szerelmét, akit egy elvetemült gazember hurcolt magával.
KRITIKA
Tudod, milyen az, amikor csinálsz valami hülyeséget, majd reménykedsz, hogy mások ne vegyék észre? És amikor már azt hiszed, megúsztad, valaki mégis a szemedre veti? Nos, valami ilyesmi történt nálunk Robert Pattinsonnal: májusban valamiért mozikba kerül eddig megérdemelt helyén, a feledés félhomályában tanyázó 2018-as westernje.
Soós Tamás
Vannak filmek, amik papíron jól mutatnak, a megvalósítás mégis félresiklik. Papíron például biztos befizetnék egy olyan filmre, amelyben Robert Pattinson pónilóval poroszkál be egy poros kisvárosba, liberális értelmiségiként finnyáskodik az olcsó rumra, a gitárját pedig fegyverként szegezve előre az igaz szerelméről dalol, miközben ivókollégái gruppenszexre invitálják, hiszen ott a leggyorsabb megismernie a böcsületes kisközösséget. Pláne, ha félúton kiderül, hogy ez nem csupán egy ironikus western, ami a Fennsíkok csavargójának (1973) brutális pimaszságát kedves viccé finomítva forgatja ki talapzatából a western mítoszait. A Damsel egy igazi, revizionista vadnyugati film, amelyben leszámolnak azzal a képzettel, hogy a nők csak tehetetlen, megmentendő virágszálak, akiket valamiféle jutalomként tűznek ki a bátor férfiak pántlikájára – és ebben a törékenynek tűnő, de mégis karakán Mia Wasikowska a partnerünk. Csak hát a Damsel az a tag a buliban, akinek minden szaftos poénja kínosra és minden okos dumája fárasztó okoskodásra sikeredik, és sosem képes csendben maradni – ez a film is bő fél órával hosszabb a kelleténél, miközben laposabb a prérinél. Mindenkinek jobb lett volna, ha diszkréten elfelejtjük – lám, lám, még Pattinson új, zseniális Batmanjének is van valami negatívuma.
113 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!