Katinka
2022.05.12. Az Iron Lady: háromszoros olimpiai, huszonhatszoros világ- és harmincnégyszeres Európa-bajnok magyar úszónő. Az első versenyző, aki egy időben tartotta a világcsúcsot mind az öt vegyesúszó számban. A legjobb a világon. De Katinka valaki más. Nem csak egy elképesztően sikeres úszó, hanem egy fiatal nő, aki megküzd azzal, hogy Iron Lady lett. Keményen dolgozik, él és szeret. Örül és csalódik. Tervez és újratervez. A film stábja két éven át mindenhova követte Katinkát: Amerikába, Európába, a Közel- és Távol-Keletre is elkísérték, ott voltak vele a nagy sporteseményeken és az apró hétköznapi pillanatokban. Ott voltak akkor is, amikor kiderült, hogy elmarad a 2020-as tokiói Olimpia, és akkor is, amikor Katinka megtalálta, hogyan, merre indulhat tovább. E különleges film végére minden néző közeli ismerősének érzi majd azt, akinek egy ország drukkol, és akire egy ország büszke – aki egyszerre Katinka és Iron Lady.
KRITIKA
Rekordköltségvetésű dokumentumfilm az úszósztárról, aki most már nem Iron Lady, hanem Katinka.
Kovács Gellért
Egy életrajzi doksi legnagyobb kérdése, hogy ki az, aki szeretne valamit mondani a híres emberről. A rajongók? A családtagok? Vagy éppen maga a főszereplő? Utóbbi általában nem szokott igazán érdekes filmet eredményezni. Ez a helyzet Pálinkás Norbert magyar viszonylatban példátlan összegből készült rendezésével: a Katinka tisztességesen összerakott, látványos víz alatti felvételeket is alkalmazó, alapvetően jó ritmusú vállalkozás, ám úgy működik – s elsősorban ezért nem tud érdekfeszítő lenni –, mint egy alaposan kielemzett és ellenőrzött közlemény. Egy összeszedett, fegyelmezett s ilyesformán kevésbé őszintének tűnő mozgóképes sajtóközlemény Hosszú Katinkától, amelyben elmeséli, neki milyen volt Iron Ladynek lenni, ő hogyan élte meg az őrületes sikereket és a pandémiát. Bár a filmben megszólalnak a szülei, a nagypapája, valamint számos kollégája és barátja is, fájóan hiányzik belőle a külső – és igen, a hangsúlyosabban kritikus – nézőpont, amelynek köszönhetően valóban közelebb kerülhettünk volna a fenoménhoz. Azt láthatjuk benne, amit ő láttatni akart, azt hallhatjuk, amit el akart mondani. Persze történhetett volna az is, hogy ez a kontrollált kép izgalmasan hat a vásznon, viszont ahhoz több benne a gondosan szelektált dokumentum, mint a film.
Adva van egy olimpikon, aki azt állítja, nem kíván többé brandként élni. Pedig a Katinka sokkal inkább hat kitárulkozó vallomás helyett átpozicionálásnak. És ettől válik szuverén mozifilmként feleslegessé.
103 perc, magyar
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!