Soha, néha, mindig
2022.05.05. (Never Rarely Sometimes Always) Történetünk főszereplője a 17 éves Autumn (Sidney Flanigan), aki egy napon felfedezi magán a terhesség jeleit, és megrémülve az ezzel járó következményektől, minden módszert igyekszik elkövetni annak érdekében, hogy megszabadítsa magát kelletlen terhétől. Fiatalkora, és nem éppen empatikus családja miatt lehetőségei korlátozottak, ráadásul otthont adó városkájában csak szülői beleegyezéssel hajthatna végre abortuszt, így miután unokatestvére, Skylar (Talia Ryder) összeszedi őt a szakadék széléről, a két lány neki vág New Yorknak, hogy megoldást találjanak Autumn helyzetére, addig, amíg erre van lehetőség.
KRITIKA
Nem Eliza Hittman rendező munkája az első, amely az abortusz kérdéskörét járja körbe.
Csákvári Géza
Sőt, eléggé kvalitásos művek listáját lehet pillanatok alatt összeállítani a témában: 4 hónap, 3 hét, 2 nap (Cristian Mungiu), Ez az életem (Alexander Payne) vagy a Vera Drake (Mike Leigh), hogy csak a kötelezőknél maradjunk. Hittman a sztoikus egyszerűséget választotta ars poeticaként, és nem igazán tárgyalja ki, hogy hőse, a tini Autumn (Sidney Flanigan) hogyan esett teherbe, milyenek a kapcsolatai, és hogy miért nem támogatja a családja semmilyen szinten. Csak az unokatestvérére, Skylarra (Talia Ryder) számíthat, aki elkíséri őt New Yorkba, ahol szülői beleegyezés nélkül lehet végrehajtani a beavatkozást. De persze „amerikai” vidéken járunk, ahol a nőgyógyász inkább az inkvizíció korát, mintsem a felvilágosodott gondolkodást idézi. A rendező szintén nem bonyolította túl a cselekményt, nincsenek váratlan és logikátlan fordulatok, tisztán azt akarja bemutatni, hogy milyen kellemetlen, ha az ember kiszolgáltatott helyzetben van. Legyen szó pénztelenségről, kilátástalan helyzetekről és alanyi bizalmatlanságról. Az alkotói koncepció megingathatatlan: az abortuszellenesség hibás gondolkodás, a fiatal lányok folyamatos veszélynek vannak kitéve, ám van már egy rendszer, ami civilizált megoldást kínál a nem kívánt terhességek esetére. Nem fájdalommenteset, az igaz. A Soha, néha, mindig erőssége a két fiatal lány impresszív játéka. Gesztusokkal, mimikával oldják meg a karaktereket, és a rendező ezt ki is használja: szűk kompozíciókkal telepakolt suspence-drámát készített.
101 perc, amerikai-brit
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!