Az elveszett város
2022.04.21. (The Lost City) A briliáns de zárkózott írónő, Loretta Sage (Sandra Bullock) pályája során mindig egzotikus helyekről írt a népszerű romantikus kalandregényeiben, melyek címlapján a Dash nevű hőst megjelenítő, jóképű borítómodell, Alan (Channing Tatum) feszít, aki erre a karakterre tette fel az életét. Miközben épp új könyvét promotálja Alannel, Lorettát elrabolja egy különc milliárdos (Daniel Radcliffe), mert azt reméli, hogy az írónő elvezeti őt a legutóbbi könyvében található ősi elveszett város kincséhez. Alan bizonyítani szeretné, hogy a való életben is hős tud lenni, nem csak a könyvek lapjain, így nekivág, hogy megmentse a nőt. A nagyszabású dzsungelkalandba pottyant furcsa párnak össze kell dolgoznia, hogy túléljék az elemek és a gonosztevők csapásait, és megtalálják az ősi kincset, mielőtt örökre elveszne…
KRITIKA
Azt mondják, manapság már nem éri meg olyan filmeket készíteni, amelyek kizárólag a szereplők star powerjére építenek. Az elveszett város sikere épp azt bizonyítja, hogy ez az elmélet egy elég nagy marhaság.
Tóth Csaba
Papíron Az elveszett város az olyan klasszikus vonalvezetésű kalandfilmek rokona, mint A smaragd románca, A múmia, netán a műfaji alapvetésnek számító Indiana Jones-filmek. Sztoriban meg sem próbál újat hozni, hiszen a jól bevált „kincskeresés egzotikus környezetben egy első ránézésre össze nem illő férfi és nő közreműködésével” receptet használja, és tényleg éppen csak annyit csavar rajta, hogy azért érezzük, ez a film nem 1987-ben, hanem 2022-ben készült. Egy ilyen koncepcióra kizárólag akkor ülnek be manapság a nézők, ha megtalálják hozzá a megfelelő sztárokat, márpedig ilyen szempontból Az elveszett város kiemelkedően jól teljesít. Sandra Bullock az utóbbi években a Netflixen tesztelte, hogy még mindig rendkívül népszerű, Channing Tatum pedig hosszú kihagyás után tért vissza ezzel a filmmel és a Katonadologgal, bizonyítva, hogy vannak, akiknek kifejezetten jót tesz, ha egy kicsit távol maradnak a szakmától. Főgenyának megnyerték magát Harry Pottert, azaz Daniel Radcliffe-et, míg egy poénos kalandorszerepre megszerezték magát Brad Pittet, aki úgy tűnik, semmit nem vesztett abból a formájából, amit a Volt egyszer egy… Hollywoodban mutatott. Mi ez, ha nem klasszikus sztárparádé? A dolog ráadásul működik is: Pitt egyszerűen vonzza a tekintetet, és imádnivaló öniróniával alakítja a figurát, Channing Tatum a 21 Jump Street-filmek után újfent bizonyítja, hogy örömmel csinál hülyét magából, Daniel Radcliffe látható örömmel gonoszkodik, Sandra Bullock pedig hosszú évek kihagyása után tér vissza abba a szerepbe, ami a legjobban áll neki, és amiben a leginkább szeretik a nézők: a romantikus hősnőébe.
A filmben ő játssza a menő ponyvaírót, akit épp az új könyve turnéjáról rabol el egy kattant milliárdos, aki egy elveszett kincsre vadászik, és a megfejtést csak Loretta ismerheti az elhunyt 
archeológus férje kutatásainak köszönhetően. A nő nyomába szegődik a könyvborítói állandó modellje, a kissé Fabióra hajazó Dash/Alan (Tatum), aki felbérel egy profi zsoldost (Pitt) is, hogy együtt szabadítsák ki Lorettát az emberrablók fogságából. A film legnagyobb újdonsága a zsáner többi darabjához képest, hogy a férfi ezúttal nem vérprofi akcióhős és kalandor, hanem egy piperkőc, kissé buta modell, ilyen szempontból pedig a Loretta/Alan kapcsolat nem a klasszikus módon alakul. Mindketten kicsit bénák, és pont ez teszi a kalandjaikat annyira szórakoztatóvá. Közben vicces szócsatákat vívnak feminizmusról, mansplainingről és hasonló témákról egy dzsungel közepén, és természetesen a jól ismert „pióca van a nadrágomban” jelenet is előkerül: bármennyire agyonhasznált klisé, még mindig működik. Az elveszett város mókás, enyhén romantikus akció-kalandfilm, ami csak a végére fárad el, ugyanis a szálak elvarrása és az érzelmi csúcspontok nem tartoznak a rendezőpáros (a Nee testvérek) erősségei közé. A poénok és a könnyedség annál inkább.
112 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!