Halálos kitérő: Az örökség
Jen öt barátjával az Applache-hegységben kirándul. Barátjának javaslatára letérnek a kijelölt turistaútvonalról, hogy megnézzenek egy polgárháborús erődítményt. A romok felé igyekezve egy, a 19. század óta az erdőben elszigetelten élő közösséggel találkoznak, akik örökösöknek hívják magukat. Vezetőjük, John Venable mindent megtesz annak érdekében, hogy az örökösök életére ne legyen befolyással a külvilág…
KRITIKA
Ritkán látni olyan bátorságot sokadik horrorfolytatásban, mint amilyennel az új Halálos kitérő gondolja újra a franchise-t.
Soós Tamás
Valami olyasmit éreztem a Halálos kitérő – Az örökség láttán, amit hetedik horrorfilmek esetében csak Az új rémálomban: hogy ez van olyan jó, sőt, ebben az esetben akár jobb is lehet, mint az eredeti. Alan B. McElroy, aki az első, 2003-as Halálos kitérőt is írta, egyszerű trükköt vetett be: nem újraforgatta, hanem újragondolta és aktualizálta az alapötletet, ami rettentő jót tett a filmnek. Bár bizonyos körökben kultstátuszt élvez, az első film csak egy picit lóg ki pozitív irányban az ezredforduló kamaszslasherei közül, amelyben mutáns kannibálok – Bőrpofa és Gollam szerelemgyerekei – gyilkolásznak erdőben eltévedt fiatalokat. Most viszont érezhetően van gondolat a film mögött: Az örökség is arról a politikai-társadalmi hasadásról szól, amely kettéosztja Amerikát (meg úgy en bloc a világot), és amiről nemrég a Vadászat beszélt szatirikus horrorban. Az örökség komolyabb fajta és kellően véres horror, ami még azzal az etikai dilemmával is eljátszik, hogy mi van, ha a hegyi embereknek van igaza, és az egyetemisták pánikból ölik meg az egyiküket, ami pedig utána jön, az jogos önvédelem. Ennyire elvakítanak minket az előítéleteink, hogy a városi fiatalok „kibaszott rasszistáknak” látják a vidékieket, azok meg „hipszter köcsögöknek” őket? Sajnos a film nem tart ki elég konzekvensen az álláspontja mellett, és a második félidőre belesüpped a horrorklisékbe, ezen pedig az sem segít, hogy a mutánsokat szektára cseréli, és a fő referenciapontja már nem A texasi láncfűrészes mészárlás, hanem a jóval obskúrusabb A vesszőből font ember. McElroy annyi fordulatot és mondandót akar belesűríteni a filmbe, ami egy sorozatra is elég lenne, ettől azonban képtelennek és megmagyarázatlannak érződnek azok, a végét pedig úgy túlcsavarja, hogy abba beleszédülünk.
A végső százalék a VOX írói által adott százalékok átlaga!
109 perc, német-amerikai-brit
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!