Éden
2021.05.27. Egy film arról, hogy az emberiségnek már nincs hová menekülnie saját maga elől. Éva allergiás a kémiai anyagokra, a légszennyezésre, a rádióhullámokra és az elektromos mezőre. Teljes elszigeteltségben kell élnie, környezetével nem érintkezhet. Akár a legapróbb figyelmetlenség is a halálát okozhatja. Kizárólag öccsével és a rajta állandóan kísérletező orvosokkal van kapcsolata. Egy napon pszichiáter érkezik, hogy kiderítse, Éva betegsége valódi vagy csak a képzeletének szüleménye. Vajon elég-e a szeretet, hogy Évát megmentse?
KRITIKA
A Friss levegő és a Pál Adrienn után méltán nagy várakozás előzi meg Kocsis Ágnes harmadik egész estés művét, különösen, hogy hosszú évek óta készül.
Csákvári Géza
A film középpontjában egy fiatal nő, Éva (Lana Baric) áll, aki konkrétan allergiás mindenre: vegyszerekre, a légszennyezésre, az elektromágneses- és rádióhullámokra. Nem tud elbújni a modern civilizáció elől, csak és kizárólag a számára tervezett lakásban tud élni, amit a vele kísérletező kutatócég biztosít neki. Ha sétálni vagy egyszerűen szocializálodni szeretne, akkor azt egy masszív űrruhában teheti meg. Egyfajta inverz posztapokaliptikus sci-fi gondolatból indul ki Kocsis Ági, ahol nem a világ pusztult el, és egy vagy néhány túlélő menekül, hanem az érzékeny individuum érzi az egész modern civilizációt mérgezőnek, elérhetetlennek. Éva azonban vágyakozik az emberi „érintésre”, ezt a róla gondoskodó testvére, Gyuri (Bocskor-Salló Lóránt) képes szolgáltatni, majd idővel egy pszichológussal, Andrással (Daan Stuyven) kerül baráti, romantikus – de minden bizonyossággal emocionális kapcsolatba. Az Éden abból a szempontból konzekvens folytatása a direktori életműnek, hogy az emberi magányról és a lehetséges kapcsolatfelvételekről szól, igaz, egy sokkal „tudományos-fantasztikusabb” keretek között: hogyan érinthetek meg valakit anélkül, hogy a világ nem teszi azt lehetővé? Mindemellett Kocsis Ági az Éden esetében kigondolt egy igen szigorú, vizuális struktúrát, már-már kubricki alapossággal, amely kihat mindenre: a kompozíciók határozzák meg a perspektívát, a tempót – ha úgy tetszik, sokszor a képek többet mondanak, mint a kimondott szavak.
153 perc, magyar-román-belga
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!