Az igazság
2020.08.27. (La vérité) A korosodó díva, az egykori mozicsillag egy olyan film forgatásán vesz részt, amely egy soha nem öregedő anyáról szól. A színésznő szerepéhez meglepően hasonló módon éli életét, többek között ebből fakad viharos kapcsolata forgatókönyvíró lányával, aki pont a forgatás idején látogat haza amerikai férjével és kislányával. A viszontlátás apropója, hogy megünnepeljék a díva önéletrajzának megjelenését. Az önfényező szöveg tele van ferdítésekkel és valótlanságokkal, ahogy erre a lánya lépten-nyomon emlékezteti az anyját. Régi sérelmek, családi titkok, méltatlan mellőzés, féltékeny rivalizálás bukkan fel a múltból, amibe anya és lánya mellett az amerikai férj is belekeveredik.
KRITIKA
Hirokazu Koreeda a Bolti tolvajok, a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálmája és az Oscar-jelölés után nemzetközi vizekre evezett.
Tóth Csaba
Természetes folyamat, hogy egy Oscar-jelölés után Hollywood megkísért egy külföldi rendezőt, hogy csináljon nekik filmet, de igazság szerint nem csak az amerikaiak, hanem kicsiben a franciák is utaznak ebben. Az iráni Asghar Farhadi után ezúttal a japán Hirokazu Koreedát cserkészték be, aki angol és francia nyelvű filmjében, Az igazságban elsőrangú alkalmazkodóképességről tett tanúbizonyságot. Ha nem tudom, hogy ezt a filmet ő rendezte, simán elhittem volna, hogy egy közepesen tehetséges és közepesen ismert francia filmiparos adta ki a kezei közül.
Az igazság igazából kamarafilm, Catherine Deneuve jutalomjátéka egy idős filmdíva testhez álló szerepében, amit még a stroke-ja előtt játszhatott el, a többiek pedig csak asszisztálnak ahhoz, hogy ő megmutassa egy kissé elviselhetetlen, szinte csak önmagával törődő idős nő összes rigolyáját, és valósággal lubickoljon bennük. A történet szerint épp az önéletrajzi könyve kiadására készül, csakhogy a lánya (hihetetlen, hogy Juliette Binoche most először játszik együtt Deneuve-vel) rájön, hogy a könyv tele van hazugságokkal, amit nehezen fogad. Sokat dumálós, jellegzetesen franciás film Az igazság egy ragyogó Deneuve-vel a középpontjában. Egyáltalán nem rossz mozi, de azt semmi sem indokolta, hogy ehhez a filmhez a csodás Hirokazu Koreeda tehetségére és érzékenységére legyen szükség.
106 perc, francia-japán-svájci
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!