A vágyak szigete
2020.02.13. (Fantasy Island) Valahol a Csendes-óceán egy elhagyott részén egy különleges intézmény működik egy csodálatos szigeten. Az itt dolgozóknak csupán egy feladatuk van: hogy aki a szigetre jön, annak megvalósuljon élete legelérhetetlenebb, legcsodásabb, legmerészebb álma. Mindenki csupán egyetlen lehetőséget kap, de aki eljut ide, az nem marad ki abból, amire vágyik – nincs határ, nincs korlát, nincs szabály. A szigetet egy titokzatos tudós vezeti, aki minden érkezőhöz egyformán kedves, ám végül, mindenkivel egyformán szigorú. Mert az álmok valóra válhatnak – de rettenetes árat kell fizetni értük. A 70-80-as években viharos sikerű tévésorozat moziváltozata misztikus, különleges – és nagyon félelmetes.
KRITIKA
Az 1977 és 1984 között futó Fantasy Island című tévésorozat mozifilmes, horrorisztikusra hangszerelt remake-je épp a nézők vágyait képtelen kielégíteni.
Szöllőskei Gábor
A Kick-Ass 2 és a Felelsz vagy mersz nem túl látnoki erejű rendezője, Jeff Wadlow mögé állt be legutóbb a Blumhouse, és bár a receptjük ezúttal sem mondott csődöt (a 7 millió dollárból leforgatott film már többszörösen visszahozta költségeit), ettől függetlenül nem fest majd túl jól a portfóliójukban. A régi sorozat és az új film is egy kívánságteljesítő trópusi sziget körül forog, amely az oda látogató vendégek óhajait (a paradicsom gyanúsan kedves vezetője, Mr. Roarke asszisztálásával) váltja valóra. Persze nem kell sok idő ahhoz, hogy eldurvuljanak a dolgok, és hogy kiderüljön, kívánni tudni kell. Érthető, hogy Wadlow miért kapott rá a sztorira: a különféle vágyak bemutatásával több kisebb sztorit vezényelhetett le több műfajban: kapunk drogkartelles leszámolást, háborús filmet, lightos torture pornt és családi drámát. Ezek pedig egy ponton összefutnak. Ez valóban nem hangzik rosszul, ám sajnos A vágyak szigetében nagyítóval kell keresni mindent, ami nem nevetséges: a karakterek idegesítőek és/vagy infantilisek, a párbeszédek bugyuták, a szituációk ötlettelenek. Egyetlen dolog tarthatja fent a nézői figyelmet az efféle filmekhez képest szokatlanul hosszú (vagy annak tűnő) játékidő alatt: hogy kiderüljön, mégis mi a megveszekedett löttyös fene áll a temérdek nonszensz esemény hátterében. Aztán, amikor kiderül, azt kívánjuk, bárcsak inkább homályban maradtunk volna.
110 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!