100 dolog
2019.09.12. (100 Dinge) Az ember ne kössön részegen fogadást, mert a gatyája is rámehet. Toni szereti a kávéfőzőjét és a ruhatárát. Paul imádja az kütyüit és az edzőcipőit. Egy napon azonban anyaszült meztelenül ébrednek üres fűtetlen lakásaikban, úgy, hogy nincs semmijük. A két férfi állandóan rivalizál egymással, hogy kiderüljön, melyikük a jobb. Így aztán egy éjszaka olyan fogadást kötöttek, amit még sokáig megemlegetnek. 100 napig a rengeteg dolgukból minden nap csak egyetlen egyet vehetnek vissza. Te meddig bírnád a cuccaid nélkül?
KRITIKA
Az új német vígjátékban két gazdag startupos próbál meg a cuccai nélkül élni. Egy biztos: a 100 dolog nélkül édesen könnyű lenne a túlélés.
Soós Tamás
A Teljesen idegenek azt a kérdést tette föl, hogy milyen titkokat rejt a mobilunk. A vígjátékhoz drámát hasonló céllal keverő 100 dolog azt kérdezi: vajon tudnánk létezni a dolgaink, a kacatjaink nélkül? Tényleg a vásárlói kapitalizmus a megvalósult paradicsom, vagy csak valami lelki űrről tereljük el a figyelmünket a folyamatos vásárlással, a jóléti javak felesleges halmozásával? Jó szándékú poénfilmmel van tehát dolgunk, amely nem a TGM-féle kultúrbalos oppozícióból, sokkal inkább környezetvédő szándékkal kérdez rá arra, hogy tényleg szükségünk van-e mindarra, amit megveszünk. Hogy a 100 dolog mégis szépen fényképezett semmiség lesz, és nem a fél világot a vásárlási kómájából felrázó sikervígjáték, arról leginkább az érdektelen sztori tehet, amelyben két startupos srác raklapnyi pénzért eladja az új, lényegében A nő utópiáját megvalósító applikációját egy Zuckberg-féle milliomos tech-arcnak, amivel maximalizálni lehet az emberek vásárlását. De közben fogadást kötnek, hogy ők maguk tudnának-e élni a dolgaik nélkül, ezért egy szál alsóban rohangálják végig a filmet. A 100 dolognak magasztos eszmék járnak a fejében, de a poénokkal alacsonyra céloz – ahogy azt a németektől megszokhattuk. A két barát kapcsolatát jól kidolgozták, de minden más felületes és túl gejl ahhoz, hogy jó szívvel nevessünk rajta. Ezt a befejezést pedig Szabó István már sokkal ütősebben elsütötte az Álmodozások korában.
111 perc, német
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!