10.11.18.- Jackass 3D
KRITIKA
Ezeknél nincsenek otthon.
Vörös Adél
Mondhatná a néni a másodikról, ha meglátná a Jackass 3D-s moziverzióját, de szerencsére nem fogja. Egyrészt azért, mert a film egyedülálló – és roppant logikus módon –szinkron és felirat nélkül kerül a mozikba, másrészt pedig azért, mert nem ő a célközönség (a néni férje a másodikról már talán inkább, de még mindig messze járunk az igazságtól).
A korlátlan idiótaság nagymesterei, akik immár egy évtizede bűvölik el nézőiket tévéképernyők és mozivásznak előtt, most úgy döntöttek, kihasználják a háromdimenziós képalkotás lehetőségeit és így röptetik felénk a bútorszilánkokat. Meg a gumipéniszeket, tekintve, hogy ízlésükből még mindig nem adtak lejjebb. Náluk a standard a szofisztikált ágyékon-ütés, vagy fekáliával teli a mobilvécé-csúzlizás, de egy pillanatig sem óvatlanabb, mint egy öngyilkossági kísérlettel felérő baráti találkozás egy feltüzelt bikával. A dramaturgia a szokásos, a fiúk nem bonyolítják túl a narratívát: Johnny Knoxville vagyok és most fejbevágnak egy nagy valamivel, szól az epizódhoz tartozó bevezetés, s a nézői elvárásaink ki is elégítődnek. Akinek mindez túlzás s úgy érzi, ennél jóval intellektuálisabb humorra – vagy kevésbé gyomorforgató helyzetkomikumokra vágyik – annak sok-sok türelmet kívánok a hosszas kutatómunkához.
94 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!