2011.02.24.- Honnan tudod
KRITIKA
James L. Brooks a kibeszélés oltárán áldoz.
Vörös Adél
Ami nem baj, hiszen eddig is ahhoz voltunk hozzászokva, hogy hősei a történetek bizonyos pontjain megállnak egymás előtt és leplezetlenül belemondják a másik képébe, amit épp gondolnak. A különbség csak annyi, és leheletnyi, de mégis érzékelhető, hogy míg a Becéző szavak vagy a Lesz ez még így se szereplői csak meghatározott, érzelmileg túlfűtött pillanatokban fakadnak ki, addig a Honnan tudod? figuráinak drámája kissé elveszik a nagy, mélyről jövő, vagy egyszerűen csak minden helyzetben önvizsgáló mondatok mögött.
Ettől aztán sok helyzet mozog a hihetőség és a valószerűtlenség határán. Mert rendben van, hogy 2010-et írunk és a nagyvárosi amerikai lét kibeszélésre ihlet, de a sok szó közt elveszhet a lényeg. Pedig a Paul Rudd, Owen Wilson és Reese Witherspoon közt bonyolódó szerelmi háromszög legelevenebb pontja maga a zseniális komikus Rudd, akitől már az is vicces, ahogy egy lépcsőn le tud rohanni. És szívmelengető ismét látni Jack Nicholsont, még ha csak egy kicsi, de hangsúlyos szerepben is.
A címbeli kérdés arra vonatkozik, vajon honnan tudjuk, mikor vagyunk szerelmesek (nem véletlen, hogy ezt Wilson együgyű figurája kérdezi meg). Minden gyengesége, hangsúlyeltolódása ellenére a Honnan tudod? azért jó film, mert nem ad választ erre. Mintha azt mondaná, hogy hagyjuk már ezt a kérdést, vannak helyzetek, amikor mindez érvénytelen.
121 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!