Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 1 + 4    

A password will be emailed to you.

Volt egyszer egy nyár

2023.03.09. (Aftersun) Sophie az apjával töltött gyerekkori nyaralás közös élményeire gondol vissza, amikor azt érezte boldog volt. Húsz évvel később a zűrzavaros emlékek és a képzelt emlékek közepette próbál rájönni, milyen is valójában az a férfi, aki az édesapja, visszatekint olyan dolgokra, amelyeket akkoriban nem igazán értett.

OSCAR-JELÖLÉS 2023
(Legjobb férfi főszereplő: Paul Mescal)

KRITIKA

Egy teljesen átlagos apa-lánya nyaralás, aminek pillanatai örökérvényűvé változnak az emlékezés és a mozi hatalma révén.

Villányi Dániel

aftersun01A legtöbben valószínűleg onnan szereztek tudomást a Volt egyszer egy nyár létezéséről, hogy ez az a film, amiért főszereplői Oscarra jelölték az időközben új Gladiátorrá avanzsált Paul Mescalt. Valóban nem egy látványos darab az első filmes Charlotte Wells rendezése, a cselekményközpontú darabokat, nagy fordulatokat kedvelőknek nem is igazán ajánlható. Sőt: a Volt egyszer egy nyár története a mozifilmek dramaturgiájától merőben szokatlan módon gyakorlatilag nélkülöz bármilyen fordulatot. Egy lassan csordogáló nyaralás életképeibe csatlakozunk be: a 11 éves Sophie (Franie Corio) a 31 éves, elvált apukájával (Mescal) utazik egy átlagos törökországi vakációra a kilencvenes években. Mindenki számára ismerős helyzetek a minden egyediséget nélkülöző hotel mindennapjaiból, a többi vendéggel való interakciókból, néhány mondatos apa-lánya kommunikációkból, Sophie videónaplójának rövidke részleteiből. Csak múlik az idő a nyaraláson, és múlik az idő a moziban, mi pedig várjuk, hogy mikor jön az IGAZI sztori, mikor fog valami olyasmi történni Sophie-val és Callummal, amiért nekünk épp ezt a nyaralást mutatják meg a moziban. De nem jön semmi ilyesmi, mi pedig kénytelenek vagyunk szembesülni vele, hogy az az IGAZI történés, ami ezekben a lebegősen lírai módon megmutatott apró pillanatokban, töredékekben, gesztusokban, hangulatokban tetten érhető. Nemcsak a fordulatok hiánya miatt szokatlan a Volt egyszer egy nyár dramaturgiája, de a jelenetépítésében is, fura logika, vagy inkább logikátlanság szerint kerülnek egymás mellé dolgok. Aztán rájövünk, a film ráébreszt minket, hogy igazából egy emlékezést látunk, a logika az aftersun02emlékek szabálytalanságának logikája, ami megőriz látszólag jelentéktelen dolgokat, és kihagyja azokat, ami csak akkor és ott tűntek fontosnak, utólag már nem. A felnőtt Sophie néz vissza a kislánykorának erre a nyaralására, épp annyi idősen, mint amennyi az apja akkor volt. A kislány emlékei hátterében megbújva pedig felfedezi azokat a nyugtalanító pillanatokat, amik valami sötétséget sejtetnek az apában: életválságot, depressziót, esetleg öngyilkos gondolatokat? A Volt egyszer egy nyár nem él a kínálkozó hatásvadászat eszközével, hogy a végére megfejtse, prezentálja a „titkot”. Nyitva hagyja ezt a kérdést is, azt állítva, hogy nincs egyetlen titok. Millió emberi pillanat van, amelyek együtt adnak ki valami örökérvényűt, és teljesen soha meg nem foghatót. De ettől szép.

voxmeter090

102 perc, brit-amerikai

Kapcsolódó cikkek:
Intenzív találkozások
'85 nyara
Hazai színészek a nemzetközi „film-vérkeringésben”

Kapcsolódó cikkek:

  1. Volt egyszer egy Hollywood
  2. Amíg tart a nyár
  3. 2011.05.05.- Egyszer fent, egyszer lent

 

Szólj hozzá!