Svindler

By Echte on 10 August 2022 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2022.08.11. (The Card Counter) Paul Schrader harmincéves korára megírta a Taxisofőrt. Martin Scorsese remeke az elsőszámú mű, amit a nevéhez kötünk. Mentora és barátja Scorsese producersége alatt készítette el önáló filmjét. William Tell (Oscar Isaac) börtönviselt ex-katonaként kártyázással keresi a kenyerét. Tellnek nincsenek céljai, azt állítja, hogy csupán szeret játszani – a felfokozott, mégis egyhangú élete viszont magasabb szintre lép, amikor egy ambiciózus nő (Tiffany Haddish) pókerturnéra nevezi be, miközben egy bosszúszomjas kölyök, Cirk (Tye Sheridan) is mellé csapódik. A The Card Counter egyszerre sportfilm, road movie, buddy movie és bosszúfilm, miközben az iraki háborús bűnökön keresztül a poszttraumás stressz és a társadalomkritika, illetve az elmaradhatatlan szerelmi szál is beleszövődik.

KRITIKA

A múlt bűnei mindenkit utolérnek, még a jókat is, így a vezeklés elkerülhetetlen – röviden így summázható Paul Schrader modern Tell Vilmos-sztorija.

Csákvári Géza

Paul Schrader az egyik legpolitikusabb amerikai filmkészítő. Kezdve a ma már filmtörténeti alapnak tartott, Martin Scorsese által rendezett Taxisofőrrel, amelynek a forgatókönyvét jegyzi, és amely előtt s után is nagyon kevesen mertek ennyire belenyúlni az amerikai álom mögé, a fundamentumig visszanyúlva: Travis Bickle heroikus ámokfutása számos társadalompolitikai kérdésbe nyúlt bele, és mutatott görbe tükröt. Hasonló a célja a Svindler esetében is Schradernek, hiszen új filmjének hőse, Will Teller (Tell Vilmos – az irodalmi utalás nyilván nem véletlen) a múlt bűnei elől menekülő, aszketikusan élő, a lelkiismeretét leküzdeni nem képes, a robbanáspontig megemelt figura archetípusa. Csak éppenséggel annyi változott, hogy Paul Schrader manapság már nem hisz a csodákban, a hősies katarzisban, hiszen az Oscar Isaac által kiválóan alakított karakter immár antihős, mintsem protagonista. Ez a folyamat lekövethető a már említett Taxisofőrrel kezdve, hiszen számos mű kellett ahhoz, hogy eljussunk arra a pontra, amikor a világ már legyőzi az egyént: az Amerikai dzsigoló, A kísérő, a Könnyű altató, a Kisvárosi gyilkosság és A hitehagyott igen precíz és átgondolt, egy életművön átívelő eszme- és koncepcióívet rajzolnak. Egyszóval: igen, ha van kedvünk, érdemes egy kicsit előkészülni a Svindlerhez.
A földi lét, mint purgatóriumi kálvária, jelen esetben a póker világához kapcsolódik. Will a legjobb „svindler”, különleges megfigyelési képességei kapcsán bármit meg tud nyerni, de inkább a háttérben tevékenykedik csak, elkerülendő a reflektorfényt. Ez addig működik, amíg meg nem jelenik a színen Cirk (Tye Sheridan), egykori katonatársának fia, aki bosszúra éhes. Mint kiderül, a sötét múlt természetellenes, de erős kapocs kettőjük között. Ez a múlt pedig nem is olyan titkos, mivel Schrader egyértelművé teszi, hogy Will és immár halott társa akaratuk ellenére vettek részt 2001-ben az Abu Ghraib városában lévő börtönkínzásokban. Erről, nem mellékesen 2004-ben kerültek elő bizonyítékok és a botrány végigsöpört a világsajtón, ám a mai napig nem derült ki minden részlet. Will ugyan példásan vezekel a bűnei miatt, ám Cirk – mivel már egy másik generáció – bosszúszomjas, Travis Bickle dühe és agressziója benne jön felszínre: végezni akar Gordóval (Willem Dafoe), aki a kínzások egyik felelőse volt. Ez elindít egyfajta apakomplexust Willben, aki inkább a békés megoldásban és az egyetemes bűnhődésben hisz, így nekiáll, hogy megnyerjen egy pókerversenyt, hogy az ott szerzett pénzből megteremtsen egy új jövőt Cirknek. A Svindler fő kérdése, amely újdonság a schraderi univerzumban, hogy – ha lehetőségünk adódik rá – meg tudunk-e bocsátani magunknak? Mert a világot megváltoztatni úgysem tudja senki: bukott vagy nem bukott daliák pláne.
(A film az HBO Maxon is e hónapban debütál, ott A játékos címen.)